Századok – 1941
Értekezések - JUHÁSZ LAJOS: Lónyay Menyhért közös pénzügyminisztersége 1870–1871 363
386 JUHÁSZ LAJOS' József elé, amelyben a függőben lévő olasz problémák elintézésére a közös pénzügyminisztert nevezte meg a legalkalmasabb ssakembernek és kérte az uralkodót, hogy a tárgyalások vezetésével őt bízza meg. Lcnyay Menyhért november 30-án ezt a megbízatást meg is kapta: az uralkodó felszólította, hogy az Itáliával való utolsó békekötésből folyó pénzügyi természetű kérdések rendezését vegye kezébe.1 Lcnyay Menyhért azonnal munkához fogott és egy-kettőre világosan látta a helyzetet. Tisztában volt azzal, hogy eredményt c?ak áldozatok árán lehet elérni, az áldozatot pedig meg kell hozni, mert az urall odó eredményt kíván. Ferenc József a hercegek kielégítésében nem akart további halogatást, ezt a kérdést tehát tető alá kellett hozni. Előrelátható volt, hogy ez nem fog sikerülni a nélkül, hogy az esetleg elért engedményekért ne kelljen majd a másik kérdésben megfelelő árat fizetni. Lcnyay azonban tudta, hogy mi az a végső határ, ameddig a Velence átadásából származó pénzügyi tanácskozások során elmehet. Olj an megegyezést kellett kötnie, hogy az olasz követeléseknek eleget téve ne kelljen a monarchia pénztárát igénybe venni, vagyis hogy Firenzét a velencei pénzalapok aktívumaiból maradéktalanul ki lehessen elégíteni. Amikor Lcnyay a tárgyalások vezetését átvette, az olasz követelések 7\5 millió forintot tettek ki. A Monte Lombardo Veneto 34 millió forintján és a 2 millió forintos hadikárpótláson kívül azt kívánták olasz részről, hogy Ausztria adja ki a körülbelül 640.000 forinttal rendelkező lombard velencei gárdaalapot, vállalja magára egy parma-luccai kölcsön végleges rendezésének mintegy 850.000 forintos költségét és a modenai herceg 600.000 forintot kitevő igényeinek kielégítését. Ezenfelül mondjon le néhány Firenzével szemben támasztott követeléséről, mint például a Firenze helyett addig kifizetett nyugdíjterhekért való kárpótlásról és a parmaluccai kölcsön addig teljesít2tt törlesztéseinek megtérítéséről. Lónyay Menyhért december 3-án tárgyalt először az olasz megbízottal. Minghetti ez alkalommal már csak a Monte Lombardo Veneto átadását, a modenai herceg kielégítését, a parma-luccai kölcsön átvállalását kérte Ausztriától. Az olasz követelés tehát jelentékenyen, 7*5 millióról 4-8 millióra apadt, azonban még mindig nagyobb volt annál az összegnél, amelynek fedezetére a meglevő velencei alapok elegendők lettek volna. Lónyay e kezdet után bizakodóan ítélte meg a helyzetet és az olasz közeledésre hivatkozva sikerült megnyernie ι KZ. 1870 : Β 83c.
