Századok – 1941

Értekezések - JUHÁSZ LAJOS: Lónyay Menyhért közös pénzügyminisztersége 1870–1871 363

382 JUHÁSZ LAJOS' ütközött minduntalan nehézségbe Lónyay igyekezete: vagy a kiegyezési törvényhez való szigorú ragaszkodás, vagy a magyar álláspontnak a közös kormányban kialakult nézettől való eltérése, vagy pedig a kérdés elintézéséhez szükséges hosszabb időtartam hiúsította meg az ügyek gyors lebonyolítását célzó szándékát. Cselekvési szabadsága szorosan körül volt határolva, komolyabb feladat megoldásakor léptennyomon korlátokba ütközött. Ha jogosan hangzottak is el azok a kritikák, amelyek a drága kölcsön felvételével kapcsolatosak, ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a körülményt sem, hogy szűk lehetőségek között, sürgető helyzetben tulajdonképen nem sok választása maradt. Alig fejeződtek be a rendkívüli hadikiadásokkal összefüggő munkálatok, máris újabb feladat megoldása várt Lónyayra. Régi örökségként elődjétől maradt rá az egységes Itália kialakulásával kapcsolatban Ausztriát és Olaszországot közösen érintő pénzügyi kérdések rendezése. 1870 decemberétől kezdve ez a probléma foglalkoztatta a közös pénzügyminisztert. Az 1866-i olasz-osztrák háborúskodásokat lezáró bécsi béketárgyalások folyamán nagy nehézséget okozott a pénzügyi kérdés. Osztrák részről azon voltak, hogy Velence átengedésével egyúttal az osztrák államadósságnak lehetőleg minél nagyobb részét sikerüljön áthárítani Itáliára. El akarták tehát fogadtatni a firenzei kormánnyal nemcsak a Velencét közvetlenül terhelő tartozásokat, hanem az osztrák államadósságnak a lakosság aránya szerint kiszámított hányadát is. Firenze természetesen tiltakozott Ausztria ezen felfogása ellen és csak a velencei tartományi adósságokat volt hajlandó átvenni. A két álláspont között az eltérés jelentékeny volt, megközelítette a 75 millió forintot. Hosszas vita után a megegyezés végül csak kölcsönös engedmény révén jött létre. Itália a bécsi békében átvette a külön velencei állampénztárt minden követelésével és tartozásával együtt, továbbá kötelezte magát még 35 millió forintnak Ausztria részére való kifizetésére az 1854-i osztrák államadósság megfelelő részének és el nem szállítható katonai beruházásoknak fejében. Ez a két tétel együtt körülbelül 100 millió forintot jelentett. Az első tétel, a velencei követelések és terhek átvétele, gyakorlatilag — többek között — azt jelentette, hogy Itália megkapta a Monte Lombardo Veneto-nak azt a részét is, amely az 1860-i milánói egyezség szerint még Ausztriánál maradt. A Monte Lombardo Veneto eredete a század elejére nyúlik vissza. Amikor Napoleon itáliai királyságának fel-