Századok – 1941
Értekezések - JUHÁSZ LAJOS: Lónyay Menyhért közös pénzügyminisztersége 1870–1871 363
LÓN Y AY KÖZÖS PÉNZÜGYMINISZTERSÉGE 411 osztásával a bécsi kongresszus a régi északolasz államokat helyreállította, az itáliai királyság Monte Napoleone in Regno d'Italia-jának felosztását is elrendelte. Ausztria 1818-ig Lombardia és Velence birtoklása következtében több olasz állammal szerződésben rendezte a Monte Napoleone passzíváiban való részesedésének kérdését, míg az aktívák felosztására nézve csak Szardíniával tudott megegyezni. Abból a célból azonban, hogy saját alattvalóinak a Monte Napoleone-vel szemben fennálló igényeit kielégíthesse, 1820-ban a külön Monte Lombardo Veneto-t létesítette és ebbe idők során 1859-ig 58 millió forintot fizetett be. Amikor 1859-ben a zürichi békében kénytelen volt Szardíniának Lombardiát átengedni, ez megkapta a Monte Lombardo Veneto 3/6 -ét és vállalt még az 1854-i osztrák államkölcsönből Lombardiára számított 40 milliót is. A Monte Lombardo Veneto ezen felosztását egy külön bizottság végezte el 1860-ban Milánóban. 1866-ban tehát a bécsi béke VI. pontja szerint a Monte Lombardo Veneto-nak Velence révén még Ausztria kezelésében maradt 2/5 része, valamint az 1859 óta esetleg hozzájött újabb adósságok kerültek át Firenzéhez. A békeokmány VII. cikke a pénztár végleges felszámolását és a két ország között abból kifolyólag előálló elszámolást egy külön bizottság hatáskörébe utalta.1 1867 májusában ült össze Velencében az az osztrák-olasz bizottság, amelynek feladata az 1866-i bécsi béke VI. cikkében megállapított pénzügyi egyezség végrehajtása, illetőleg a végrehajtás során támadó ellentétek tisztázása volt. Az osztrák kormányt Salzmann pénzügyi tanácsos képviselte, míg olasz részről Cacciamali lovag vett részt a tárgyalásokban. A megoldandó kérdés kétségtelenül bonyolult volt. Nemcsak az 1860-ban már többé-kevésbbé rendezett Monte Lombardo Veneto aktívumát kellett megállapítani, hogy Olaszországnak átadható legyen, hanem dönteni kellett több Velencével kapcsolatos vitás pénzügyi problémában is. Ami pedig a kérdést leginkább megnehezítette, az a hadikárpótlások ügye volt, mert ennek fejében olasz részről kezdetben kereken 30 millió lírás követeléssel álltak elő. Az osztrák megbízott ragaszkodott a békeokmány rendelkezéseihez és hadikárpótlás címén semmiféle kívánságot sem akart tudomásul venni. Világosan körvonalazta a pénzügyi kiegyezésre nézve az osztrák álláspontot és határozott javaslatot terjesztett elő. Olasz részről nem sok hajlandóság mutatkozott a komoly tárgyalás iránt. Caccia-1 W. Deutsch: Habsburgs Rückzug aus Italien (Wien-—Leipzig 1940), 28. és köv. 1.
