Századok – 1941

Értekezések - DOMANOVSZKY SÁNDOR: Széchenyi 337

340 DOMANOVSZKY SÁNDOR megelégedettségéből, amikor vezető rétege már több mint két emberöltő óta elszakadt tőle és nem teljesítette többé korábbi szent föladatát, hogy műveltségének átadásával a nemzet alacsonyabb rétegeit emelje és közös célokra összeforrassza, amikor a fönnálló iskolarendszerből kiveszett annak tartalma és az érzéseiben ellenséges tényleges központi hatalom a protestáns iskoláknak a pietizmus hatása alatt fölvirágzó filozófiai tagozatait is avatatlan kézzel pusztítgatta. A viszonyok rettenetes mostohaságán, a felső körök elidegenedésén és közömbösségén és az idegen kormányzat rosszakaratán minden kísérlet hajótörést szenvedett. De Széchenyinek mégis sikerült a lehetetlent véghezvinni, mert nemcsak a kérdés szellemi oldalát fogta meg, hanem a gazdasági élet föllendítésével a szegénység legyőzésére is megtette a jól átgondolt kezdő lépéseket, az iparral gazdagodást, a közlekedés fölkarolásával mozgást hozott a hagyományos keretekben tespedő társadalomba, amely magárahagyott parlagiasságában máisemmi magasabb célt sem látott maga előtt. így kapcsolódott egymásba a „kiművelt emberfő" és az anyagi jólét követelése. Nagyon jól látta azt, hogy akiknek nem adatott meg a látás, azt sem tudják, „mennyire hátravannak, mily gyengék, mily műveletlenek". Tudta, hogy őket ,,a dicsőség templomába bevezetni még nem lehet", a jövő nemzedéktől várta csak, „hadd menjen egy lépéssel közelebb a világossághoz". .,Tudom — írja naplójába —, hogy gyűlölni fognak, amíg élek ... de engem életem utolsó pillanatában is boldogítani fog az, ha elmondhatom, hogy bár egy ember is él hazámban, aki boldogabb lett általam, semmint nélkülem lehetett volna." Az egyes emberen át kellett hatnia, de az egész állt előtte: „Mióta élek — vallotta —, kimondhatatlan vágy létezik lelkemben: Magyarország kifejtése, a magyar nemzet feldicsőítése él minden csepp véremben." Naplói tanúskodnak mellette, hogy minden gondolatát és minden tettét mennyire ez az egy cél irányította. Szerelmét is ez szőtte át és magasztosította föl, s ahol csak hivatalosan tárgyalt közügyekről vagy magánvállalkozásról, vagy ahol bizalmas eszmecserét folytatott meghatározott cél nélkül, mindig ez a gondolatkör foglalkoztatta, ezt propagálta és fejlesztette, ennek szolgálatába akart mindent állítani. Ennek szemüvegén át látott és ennek érdekében cselekedett. Belőle indultak ki a sugarak, amelyek hivatva voltak, hogy a nemzetet lelkében és szellemében átalakítsák s az országot gyökeresen megreformálják. Nem a tetteket kell tehát néznünk, hogy hogyan fáradt egy-egy részlettervének megvalósításán, hogyan beszélte rá