Századok – 1941

Értekezések - MADZSAR IMRE: A történetítrás természetéről 1

Ifi MADZSAR IMRE Ezek tehát azok az alapvető lelki eltérések, amelyeket figyelembe kell vennünk, hogy a fenti kérdésekre felelhessünk. De ezenkívül fejtegetéseink köre érdemlegesen véve még annak kutatására is kötelez, hogy, ha már egyszer létrejött, mi a történetírás értelme, azaz hivatása és rendeltetése a fejlődés keretében, mi a haszna és értéke ? Nincsenek-e esetleg káros, igazi rendeltetésünket bénító hatásai is a történelmi műveltségnek, a történeti ismeretek roppant, szinte már ijesztő méretű felhalmozásának ? Ez az utóbbi kérdés érdekelte különösen a mindenfajta öncélú ismerettömegtől irtózó Nietzschét, akiről azonban már láttuk, hogy nem abból indult ki, amit a már elmondottak alapján rövid tételbe ekként foglalhatunk : mind az állat, mind az ember empirikus jelenét kitöltő lelki élmény, ennek hic et name közeltartalma egymagában absztraktum, nem eredetileg így adott valóság ; ezzé csak egy il lie et tunc távoltartalom hozzájárulása teszi. Ε közeltartalmat más szóval érzékelhetőnek vagy szemléletesen elképzelhetőnek neveztük s éppen ezek a vonásai azok. amelyekkel egy határtalan, bár nem érzéki és nem képszerű, legalábbis alig képszerű, de mégis valósággal átélt tartalomnak mintegy középpontjában fellobban : az embernél általánosságban és aránylagosan véve élesebben, az állatnál pedig elmosódottabban emelkedve ki a maga környezetéből. S még ha térben vagy időben távollevőknek is mondjuk magunkat attól az időbeli vagy térponttól, amelyhez időbeli vagy térbeli kihelyezéssel egyes, bensőnkben éppen most fíjlmerülő szemléletes lelki képeket érzéki csalódástól mentesen hozzárendelünk, azaz hie vagy nunc mivoltukat illic vagy tunc jelentésűvé tesszük, ezáltal a kép közeitermészete igazán nem változott, sőt még erősbödött, mert hiszen a maga eredeti, saját távoltartalmától elszakadt : elvonásból született. Soha tökéletesen ki nem oltható szubjektív vonásai is elárulják származását. Ezért mondhatjuk igazán azt, hogy a természettudomány szemlélete közeiszemlélet még akkor is, ha tárgyát a Szíriusz-csillag vagy földünk külső rétegeinek évmilliók előtti állapota alkotja. A természetkutató eredeti és sajátos munkaterét mindjárt e fejtegetések elején az érzéki, vagyis anyagi világban jelöltük meg. De nem mulasztottuk el megkérdezni, hogy nincs-e más, önmagunkban és kívülünk, csak érzéki valóság 1 Most felelhetünk valóban érdemlegesen, bármily különös is a válasz a közönséges, szinte dogmaszerű felfogás szempontjából : az ú. n. érzéki világ, mint a fizika vagy más természettudomány tárgya, valójában absztraktum. Az a dolog, élőlény vagy jelenség, melyet a természettudós kuta-