Századok – 1941
Történeti irodalom - Depner; Maja: Das Fürstentum Siebenbürgen im Kampf gegen Habsburg. Ism.: Benda Kálmán 304
288 TÖRTÉNETI IRODALOM 304 Depner, Maja: Das Fürstentum Siebenbürgen im Kampf gegen Habsburg. Untersuchungen über die Politik Siebenbürgens während des Dreissigj ährigen Krieges. (Schriftenreihe der Stadt der Auslanddeutschen. Hrsg. im Verbindung mit dem Deutschen Ausland-Institut.) Stuttgart 1938. 8° 331 1. D. munkája az erdélyi fejedelemség jelentőségét vizsgálja, mind magyar, mind európai szempontból. Munkája magasan kiemelkedik a magyar múlttal foglalkozó külföldi írások közül : idegen létére elfogultság nélkül közeledik a magyar történethez. Hatalmas tárgyi tudással és széles látókörrel vázolja fel a XVII. század forrongó Európáját és benne a magyar küzdelmek világpolitikai jelentőségét. Eredményei nem egyszer ellenmondanak a magyar történetírás megállapításainak —- hiszen szempontjai sem mindig ugyanazok —-, tanulmányának egyik értéke azonban számunkra éppen ebben van. Fölülről és kívülről nézi a magyar multat, s így természetesen mást lát, mint az ugyanazt az időt belülről és alulról figyelő magyar történész. Éppen ezért ismertetjük tanulmányának gondolatmenetét. Erdély önálló élete Magyarország három részre szakadásával kezdődött. Önállósága azonban ekkor is csak látszólagos volt, mert nem belső szükségszerűség, hanem török hatalmi szó hívta életre, — ezen pedig önálló állam nem épülhet. Erdély a török politika függvénye volt, β amíg parancsoló gyámjától meg nem szabadult, önálló európai szerepre nem emelkedhetett. Ezt a XVII. századra érte el. Egyrészt azzal, hogy a legyöngült török hatalom nem bírt a fejedelemség belügyeibe avatkozni, másrészt azzal, hogy Bocskai célt szabott állama elé. Erdély születésétől kezdve Habsburg-ellenes kellett, hogy legyen, hiszen a török akarata hozta létre. Ez a ráerőszakolt törvény azonban legbelsőbb lényegévé lett abban a pillanatban, amikor az elbukott magyar állam örökségét átvette, s léte céljául tűzte ki, hogy „a meggyalázott magyarságnak visszaadja államát, s a régi magyar állam romjaiból egy újat építsen". Ez a gondolat Erdély történetében az erkölcsileg elérhető legmagasabb fokot jelzi, és ezt a gondolatot Bethlen Gábor testesítette meg. Erdélyből akarta az új magyar államot megteremteni, s ,,ez volt életének legnagyobb gondolata, ahogy a legszebb hivatás volt, amit Erdélye számára elgondolhatott". Hogy Bethlen egész életét valóban erre az egy gondolatra tette rá, azt szavai is bizonyítják, de méginkább cselekedetei. Ez az új Magyarország csak a Habsburgokkal való leszámolás után születhetett meg. Ezért bontott zászlót háromszor is a császár ellen, ezért szőtte bámulatos aktivitással és széleslátással diplomáciai terveit, és ezért fáradozott még halálos betegen is új, nagy császárellenes keleteurópai szövetség összehozásán. Hamis képet fest Bethlenről a Habsburg-katolikus történetszemlélet, benne csak a ravasz törtetőt látva, akinek nincs más vágya, mint hogy hatalmát növelhesse ; és hamis a másik oldal rajza, amikor benne a protestantizmus délkeleteurópai vezérharcosát látja. Természetes, hogy Bethlen a maga hatalma növe-