Századok – 1941

Történeti irodalom - Depner; Maja: Das Fürstentum Siebenbürgen im Kampf gegen Habsburg. Ism.: Benda Kálmán 304

288 TÖRTÉNETI IRODALOM 305 léséért is küzdött, ahogv az is igaz, hogy a protestánsok élén a katolikus Habsburgok ellen vívta harcát, — de mindkettőt csak addig a fokig, ameddig a magyarságért folytatott küzdelmében szükségesnek látta. Hiszen új államot nem építhetett volna, ha nincs meg a kellő hatalma, hogy majd azt meg is tartsa, — a Habsburgok ellen pedig keresve sem találhatott volna jobb fegyvert a lelkiismereti szabadság lelki erejénél. Mindez azonban korántsem jelenti azt — mondja tovább D. —, hogy Bethlen és a protestantizmus nem álltak szoros kapcsolatban. Maga is vallásos kálvinista lévén, a protestantizmusban természetes szövetségest talált, de küzdelmét mégsem elsősorban a vallás szabadságáért vívta, sőt céljai nem is kapcsolódtak elválaszthatatlanul a valláshoz. Nyilvánvalóvá lett ez 1625-ben, amikor csalódva a nyugati protestáns ígéretekben, Habsburgsegítséggel kísérelte meg elérni célját, s Magyarország kormányzójaként akarta a hatalmat kezébe ragadni. Célja érdekében egy pillanatig sem riadt volna vissza, hogy politikájának protestáns alapjait feladja. Ha ezt a lépését a protestantizmus szemszögéből bíráljuk, árulást kell benne látnunk, — de Bethlen célja az állam volt, s a vallási momentum inkább csak eszköz volt a kezében, amelyet megváltoztathatott anélkül, hogy céljától egy hajszálnyira is eltért volna. Éppen ebben mutatkozik meg kortársait felülmúló államférfiúi nagysága, hogy a politikát és a világnézetet külön tudta választani egymástól. Különben is a magvarságnak nemzeti céljaiért folytatott küzdelme nem volt feltétlenül protestáns megmozdulás. Amikor az ország nagy többsége protestáns volt, a kettő természetesen egybeesett, de D. emlékeztet a XVII. század második felére és különösen II. Rákóczi Ferenc szabadságharcára, amikor ugyanazért a célért, a magyar szabadság gondolatáért katolikusok és protestánsok együtt ragadtak fegyvert. De Bethlen fegyvereivel mégis az európai protestantizmus ügyét is szolgálta. Európai jelentőségre éppen azáltal emelkedett, hogy az új magyar államért folytatott küzdelmét beillesztette a harmincéves háború nagyhatalmi harcába. Pillantása átfogta «gész Európát és soha nem felejtette, hogy Magyarországért vívott harca csak egy része a nagy, általános Habsburg-ellenes küzdelemnek, s hogy az ő sorsa életre-halálra összefügg azoknak a nemzeteknek a sorsával, melyek a császár ellen sorompóba léptek. Életének tragédiája az, hogy a protestáns Európa akkor még nem ébredt rá az erdélyi magyar és az európai protestáns politika közötti összefüggésekre, amit pedig ő már egészen tisztán látott, s hogy Európa államai a nagy Habsburg-ellenes küzdelemre csak halála után értek meg. De a küzdelem, amit maga erejéből indított meg újra meg újra, nagy szolgálatot tett az európai protestantizmusnak, sőt D. úgy látja, 162Í-ben és 1626-ban az életét mentette meg. így Bethlen azáltal, hogy a maga politikai útját járta, Erdélyországnak nemcsak magyar, de európai hivatást és jelentőséget szerzett. Bethlen Habsburg-ellenes küzdelmét egy nagy szellemi cél, a modern Európáért vívott harc szolgálatába állíthatta. Gusztáv Századok 1941, VII—VIII.