Századok – 1941

Történeti irodalom - Juhász István: A reformáció az erdélyi románok között. Ism.: Jakó Zsigmond 299

288 TÖRTÉNETI IRODALOM 300 rutén, szerb és horvát viszonylatban ugyan még mindig sok a kívánnivaló, román vonatkozásban azonban a fejlődés nagyon biztató. Ma már önérzettel mutathatunk rá egész sor olyan magyar tanulmányra, mely a román história nem egy kérdésének tisztázásához mellőzhetetlen szempontokkal járult hozzá. Ha sikerült volna Erdélyben a tudományos munka alapfeltételeit jobban biztosítani, a román nyelv és tudományos irodalom teljes ismeretével rendelkező ottani magyarok számára a csonkaországi új kutatások módszerének megismerését lehetővé tenni, ma bizonyára jóval nagyobb lenne az ilyen munkák száma. Hogy azonban a fiatal erdélyi nemzedék meglehetős magárahagyottságában is tudott hasznosat alkotni, példa rá J. könyve. J. — mint előszavából megtudjuk — a kisebbségi tudományos élet kivételesen szerencsés munkásai közé tartozik, mert kutatásaiban az összes erre hivatott szervek, elsősorban egyháza állandó támogatását élvezhette. Könyvében felhalmozott hatalmas anyaga bizonyítja, hogy erre a segítségre nem vclfc méltatlan. Munkája a debreceni egyetem református teológiai karán készült doktori értekezés. Ezzel magyarázhatók a benne található terjedelmes, tisztán teológiai természetű fejtegetések. Ezeket mellőzve, ismertetésünket csupán a könyv tulajdonképeni történeti részeire korlátozzuk. Az erdélyi románok reformációja egyike azoknak a kérdéseknek, melyekben a magyar és román álláspont reménytelenül távol áll egymástól. Minthogy a románnyelvű litteratúra a reformáció szülötte, érthetően nagy a kérdés irodalma. Ennek összefoglilása, állításainak mérlegelése, egyes részletek újraértékelése ,T. legfontosabb feladata. A románok közti reformáció, ellentétben a többi nemzetével, nem a hívők lelkéből fakadt hiányérzetekre válasz, hanem a magyar és a szász hitújítás Isten előtti felelősségtől vezetett missziói munkájának eredménye. J. helyesen ismeri fel az egyház törekvéseit támogató fejedelmi és földesúri beavatkozásban a vezetőknek Istentől rájuk bízott hatalommal koruk parancsa szerinti sáfárkodását. Beleélve magunkat a XVI. század vallási türelmetlenségtől izzó hangulatába, valójában azt kell csodálnunk, hogy a magyar földesurak, nagyhatalmi! szász főbírák meggyőződésük szerint egyedül üdvözítő hitüket mérhetetlen sötétségben tévelygő román jobbágyaik között főként csak a szellem fegyvereivel igyekeztek terjeszteni. J., mielőtt a román hitújítás egyes szakaszaival megismertetne, érdekes és újszerű kísérletet tesz a román falusi népesség reformációt megelőző vallási kultúrájának vázolására. Forrása az aranyosszéki Mohács XVI—XVII. század fordulóján élt litterátus papjának, Popa Grigore-nak, népi legendagyüjteinénye. Rémes erejű átkok, ördögök, apokaliptikus látomások keverednek ebben össze vad kuszaságban : ugyanaz a különös idegen világ ez, melynek megnyilatkozásait ma is szemlélhetjük kis ortodox fatemplomok utolsóítélet-képein. Kár, hogy munkájának ehhez a részéhez J. nem végezhetett szélesebbkörű kutatást. Meggyőződésünk,