Századok – 1941
Történeti irodalom - Juhász István: A reformáció az erdélyi románok között. Ism.: Jakó Zsigmond 299
288 TÖRTÉNETI IRODALOM 299 szerző szerint az, hogyha a teológiai gondolkozás és munka megtartja a hitélménnyel a maga legbensőbb és legforróbb összeköttetését : az élő Jézus Krisztus közvetlen életkapcsolatát az egyéni lelkekkel és az egyházzal. Ahol ez a kapcsolat elvékonyodik és meghűl : ott a formuláiban legkifogástalanabb ortodoxia talaján is végzetes következetességgel kezdenek kitermelődni a racionalizmus átmeneti formái. A racionalista hajlamú teológizálás objektív hidegsége viszont elkerülhetetlen ellenhatásként idézi föl a szubjektív-pietista hajlamokat, amelyeknek kezdeteit, ugyancsak a legkifogástalanabb ortodox formulik alatt, szintén már az ősprotestáns teológiában meg lehet figyelni. W.-t személyes rokonszenve az ősprotestantizmus lutheri típusához, elsősorban magának Luthernek reformátori kiindulópontjához köti, ez a rokonszenv azonban nem teszi általában elfogulttá a többi reformátori típusokkal, elsősorban a reformátuskálvinival szemben sem. Bár ebben az utóbbiban veleszületett intellektualista-racionalista. hajlamokat vél fölfedezni — ami nézetünk szerint legföljebb csak nagyon módjával és a típus mindenik változatára nézve nem azonos mértékben áll —, nem húny szemet ama nyilvánvaló tény előtt, hogy az ortodoxia mint kiépített teológiai rendszer a lutheránizmusban és kálvinizmusban, meg akármelyik másik típusban vagy változatban egyformán racionalistává lesz, először hajlamában, azután szerkezetében, végül többé-kevésbbé szellemében is. Ahol pedig az ortodox protestáns teológiai rendszer polémikus-apologétikus jelleget ölt, ott ez a következmény még szembeszökőbb : nemcsak a szembenálló protestáns teológiai irányok és pártok igyekeznek egymást racionalisztikus okfejtésekkel lehetetlenné termi, hanem a katolicizmussal való csatározásaikban is meg lehet figyelni, hogy sokszor alapjában véve az érvelás és a polémia ugyanazon racionalista szellemű eszközeihez és módszereihez nyúlnak, amelyekhez közös ellsnfelük. A két félkötet végső tanulságát, t. i. azt, hogy az ortodoxia csak nagyon tökéletlenül oldotta meg a reformátori kiindulópontból következő feladatot : Isten élő igéjét tenni a teológia témájává — történeti szempontból vallásfelekezeti különbség nélkül alá lehet írni. Ε II. félkötetet az I. kötet mindkét felére kiterjedő személynév- és tárgymutató rekeszti be. llévész Imre (Debrecen). Juhász István: A reformáció az érdél vi románok között. Kolozsvár 1940. 8° 276 1. Az elmúlt világháború utáni határainkon innen és túl egyaránt kényszerítő szükség lett a nemzetiségeink, szomszédaink eddig kevés figyelemre méltatott múltjának megismerése. A zord jebnbe vezető útat minden lsverő részletével együtt, önámítás nélkül különösen annak a nemzedéknek a tagjai igyekeztek megismerni, melynek már semmi, vagy legfeljebb néhány gyermekkori fakult emléke volt a Magyar Birodalomról. Tót,
