Századok – 1941
Történeti irodalom - Weber; Hans Emil: Reformation. Orthodoxie und Rationalismus. I. Teil. II. Halbband. Ism.: Révész Imre 298
288 TÖRTÉNETI IRODALOM 298 Κ. könyvének értéke a részletek finom kidolgozása, a bizonyítóanyag könnyed felhasználása és a meglepő meglátások, amelyek gyakran ismert, sőt közismert tényekhez kapcsolódnak. Az olvasót a holt adatokat megelevenítő írói készség megfogja és kényszeríti, hogy feszült figyelemmel kísérje végig a magyar irodalom élettörténetének félévezredes fejezetét. A szaktudomány belső ügye, hogy ez a forma a maga költői kifejezésmódjával s fantáziagazdagságával megfelel-e az irodalomtörténetírás hosszú gyakorlatban kialakult, tárgyias formai követelményeinek. Bármiként is legyen azonban, a történettudománynak s mindazoknak a tudományoknak, amelyek gyökerükkel a magyar szellem múltjába kapcsolódnak, nagy nyeresége ez a könyv s hatása érezhető lesz az elkövetkező évek rokontárgyú tudományos munkáin. Barta István. Weber, Hans Emil: Reformation. Orthodoxie und Kationalismus. I. Teil : Von der Reformation zur Orthodoxie. II. Halb band. (Beiträge zur Förderung christlicher Theologie, 2. Reihe, 45. Band). Gütersloh 1940. C. Bertelsmann. 8° XVI, 368 1. Folyóiratunk 1938-i évfolyamának 371—373. lapjain ismertettük ennek a hatalmas arányokban kibontakozó protestáns teológiatörténeti műnek első félkötetét. A mű és szerzője ott megadni próbált általános jellemzésén e második félkötet alapján sincs változtatni valónk. Itt is megtaláljuk ugyanazt a rendkívüli anyagtudást és kútfőismeretet — más, nem elsőrendű ősprotestáns teológusok műveinek nagy tömege mellett a magyarokra is (főleg Szegedi Kis Istvánra) sűrű hivatkozással —; itt is léptennyomon módunk van meglepődni az elemzés és összehasonlítás finom élességén és sokoldalúságán s annak néha előre nem is sejtett eredményein ; végül itt is alkalmunk van élénken érezni, hogy a szerző a tiszta történeti ábrázolást, teológiai és filozófiai kategóriák alkalmazásával, hellyel-közzel meglehetősen keresztezi és elhomályosítja. A gazdag tartalomból, mely az első félkötetben előadottakkal együtt az ortodoxiává kristályosodó reformációkori és XVI—XVII. századfordulói protestáns teológiai gondolkozás egész hatalmas és szövevényes anyagát felöleli, külön ki kell emelnünk — általánosabb történeti érdekére tekintettal — a predestinációtan és az úrvacsoratan ortodox protestáns teológiatörténeti típusainak és változatainak részletes és igen tanulságos fölfejtését, a teológiai megismerés ortodox elvi alapjainak mélyreható, bár fölöttébb nehézkes vizsgálatát, végül az ortodoxia és a racionalizmus közti végzetszerű kapcsolatoknak (az első félkötet utalásait tovább folytató és teljességre vivő) meggyőző feltárását. A szerző helyes megállapítása szerint a reformátori protestáns teológia alapelve : az Ige szuverén kizárólagossága feltartóztathatatlanul áthajlik a racionalizmus felé, mihelyt az Igét tanszerűleg, intellektualisztikusan fogják fel — ami pedig csaknem elkerü]h3tetlenül bekövetkezett az ortodoxia bármelyik történeti típusában. Ennek az áthajlásnak egyetlen ellenszere a
