Századok – 1941

Értekezések - HALÁSZ GÁBOR: A naplóíró Széchenyi 278

A naplóíró Széchenyi. Hatodik kötetével,1

érdemes kiadójának, Viszota Gyulának tizenötévi megfeszített munkája árán, lezárult a Széchenyi naplók sorozata, e legnagyobb szabású emléké, melyet valaha magyar alkotó önmagának állított. 1814 júliusában romantikus olvasmánykivonatokkal indul a napló, a kordivatja szerint világfájdalmas, spleenes, nyugtalan ifjú mágnás feljegyzéseivel, aki helyét keresi és nem leli a világban, kiábrándult katona, szeszélyes utazó, félig költő, félig világfi, semmitevő, akinek látszólagos könnyelműsége mögött azonban érzékenység, szomorúság, becsvágy, ideges félelmek lappanganak és az életének tartalmat, célt keresés szinte mániákus ösztöne. Milyen könnyen élhetne és mily nehéz szerepet vállal, amikor vasszorgalommal nekilát magát reformálni, hogy népének reformerje lehessen. A napló e felbuzduló elhatározástól kezdve egy emberöltőn át hű tükre erőfeszítéseknek, csüggedéseknek, emberekkel, eseményekkel, sorssal küzködésnek, pihenésnélküli, hajszolt munkának, s egyre zaklatottabb, egyre romlóbb lélekállapotnak, súlyosodó idegességnek. A feljegyzések mindennapos kényszere, a folytonos magával foglalkozás csak elmélyíti a válságot, a gyónás tudatosítja és felszabadítja a rémeket, az örök lelkiismeretvizsgálat nagyranöveli az elégedetlenséget, az önvádat. Ha a napló évtizedeken át ismétlődő kitöréseit olvassuk, arra a belátásra jutunk, hogy e keserű panaszáradat nemcsak jelt adott az idegrendszer bomlásáról, de elő is segítette azt ; az ilyenfajta beszámoló maga már beteges tünet, megrögződött képzetek újra és újra felbukkanása, szaggatott, ziháló formájával is kórképre utaló. Természetesen nem a szó klinikai értelmében vett idegbajra, ahogy időnként túlhangsúlyozták e tüneteket (pedig még a döblingi évek sem jogosítanak fel a kizárólagosan orvosi magyarázatra), hanem a 1 Gróf Széchenyi István naplói, VI. k. (1844—1848). Szerkesztette és bevezetéssel ellátta : Viszota Gyula. (Magyaország újabbkori törtémtének Forrásai.) Budapest 1939. Magyar Történ:;!mi Társulat. 8° CVII, 810 1. (Az előző kötetek ismertetését lásd: Századok 1935, 220. 1., 1939, 228. 1.)