Századok – 1941

Történeti irodalom - Maksai Ferenc: A középkori Szatmár megye. Ism.: Makkai László 189

TÖRTÉNETI IRODALOM 191 Gutkeled-birtoktest keletkezett, melyen a Gacsályi, Atyai, Zajtai és Rozsályi famíliák osztoztak. Ezek közül is többen elszegényedtek. Amint a Gutkeledek, úgy a Szamostorkolat körül megjelent Szente—Mágóesok is a szamosháti erdők irtásával és betelepítésével szereztek érdemeket a megye történetében, sőt uradalmuk központját (Kölese) is erre az új telepítési területre tették át. A Kölcsei-ág előkelő szinten maradva tartotta kezében a birtoktömböt. A Káta-nemzetség először a láptól nyugatra (Csaholyi ág) szerzett nagy birtokokat, a lápon túl a Lázári ág erősödött meg és vett részt a szamosháti erdők meghódításában. Kisebb mértékben képviseltette magát a megyében a Hontpázmány- és a Csák-nemzetség, előbbiből néhány szerényebb, utóbbiból a jómódú Darai-család. A király és a nemzetségek együttes telepítési munkája a sík területet a XIII. századra benépesítette, túlnyomó többségben magyar lakossággal, melybe az idegen elemek felszívódtak. A megye keleti felében az Avas és Bükk hatalmas rengetegei korán királyi kézre kerültek s területükön alakultak az avasvidéki, kékes-fentősi és erdődi erdőispánságok. Ezek közül leghamarabb az avasvidéki jutott magánkézbe s a XII. századi királyi (magyar !) telepítési kezdeteket a Pok-nemzetség folytatta ismét csak magyar pásztorelemekkel. 1231-ben még csak a magyar falvak állottak, felettük az egész rengeteg lakatlan volt. A XIV. század közepén jelentek meg a Pok-uradalomban az első román jövevények ; szivárgásuk és letelepítésük a következő században is tartott. Még később, csak a XIV. század második felében érkeztek románok az erdődi ispánság területére, miután a király a román származású Drágfiaknak adományozta azt. A délkeleti erdőségekben a XIII. században kezdődött a hamarosan virágzásnak induló bányaművelés ; itt Nagybánya német telepesei már saját kezdeményezésre hoztak románokat a város erdőbirtokára. A szatmármegyei románság, mely (amint M. nagyon helyesen állapítja meg) Máramaros felől szivárgott be és erősen keveredett rutén elemekkel, letelepedése után, a jobbágy -névsorok bizonysága szerint, magyar népi hatáson is átment. Ezt a folyamatot mindenesetre jobban megfigyelhetnők, ha M. a családnevek mellett a keresztneveket is közölte volna egyébként kitűnően megszerkesztett adattárában. Még a középkor végén sem jelentett komoly számarányt a megyebeli románság, 418 faluból csak 38 teljesen vagy vegyesen román lakosságú s számításba kell azt is venni, hogy éppen a hegyi román falvak voltak a leggyérebben lakottak. Hasonló alapos felkészültséggel számol be J. Bihar megye középkori településtörténetéről. A település egész alakulását az az első pillanatra szembetűnő adottság határozta meg, hogy a megyét egy délnyugat-északkelet irányban húzható vonal két majdnem egyenlő, egy sík és egy hegyvidéki területre osztja. A síkságot, mintegy települési határként, a Nagysárrét mocsarai zárják le nyugat felé ; a közbeeső táj képét a középkorban a lassuló futású folyók vizes rétségei és mocsárerdői tették jelleg-