Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 361–404

A ROMÁN FEJLŐDÉS ALAPVETÉSE 389<i3 kenéz, se másféle ember, úgynevezett sirak". Fia, Mihail 1418-ban megerősítette ezt az oklevelet s megismételte a felsorolást, bár némileg változott rendben : fejedelmi szolga, bol jar in, kenéz és alacsonyabb sorú ember, úgynevezett sirak. Négy csoport tűnik tehát elő, az egyik, a „szolga" fejedelem környezetét, tisztjeit jelenti, a szerb veliki sluga s a mi régi jobbágyunk minister regis értelmében. A másik három szélesebb rétegeket jelöl, nagyjából az egész szabad társadalmat, benne az előkelőket, a kis sejtek vezetőit, s az ..alacsonyabb sorsú" sirakokat, magyarul szegényeket (rom. : sárac). A XV. században ez a hármas tagozás érvényesül, Szép Radu egy 1465-i rendeletében bojárokhoz, kenézekhez, szegényekhez szól. Olykor más névvel jelölték őket. Nagy István például 1481-ben egy havaselvi trónkövetelő érdekében lázadásra bujtotta Bráila s más határmenti kerületek „összes nagy és kis bojárjait, jiidegeit és szegényeit". Levelére „az összes bojárok, kenézek és vlachok" válaszoltak, s ajánlatát elutasítván, megfenyegették, hogy lia uruknak nem hagy békét, „egy szálig" felkelnek ellene.1 Ezekből a forrásokból igen sokat látunk. Tisztán áll előttünk a középkorvégi román társadalom hármas főtagozata. Másrészt úgy tetszik, hogy a fejedelmi szolgák csoportja beleolvadt az előkelők rétegébe, viszont már ez- utóbbi is bizonyos osztódásnak indult : a század derekán kezdik megkülönböztetni a nagy és kis bojárokat. A közszabadok kis sejtjeinek vezetői rétegként szerepelnek, de az alattuk meghúzódó „szegények", közoláhok tömegével együtt személyükre szabadon élnek, hiszen legalább védelmi háborúban katonai szolgálatot teljesítenek. Valóban ezeknek az alsó elemeknek megkötése — mint még rátérünk — csak a vajdasági település XV. századi kimélyülésével kezdődött s a következő századokban fejeződött be. Személyes rabok korábban is voltak, de főleg cigányok (és Moldvában tatárok) ; ezek a román jobbágysággal meg a XVII. században sem mosódtak össze. A főtagozáson belül az egyes csoportok helye és összetétele meglehetősen bizonytalan, éppen a fejlődő társadalom folytonos változásai miatt. Az irodalom meglehetősen zavaros képet ad róluk, ennélfogva szükséges, hogy a problémák megvilágítása céljából külön-külön foglalkozzunk velük. Annyit láttunk, hogy a források a társadalom legelőkelőbb elemét bojárnak nevezik. Ezt a kifejezést az lijkorban gyakran 1 Vladislav oklevelét ld. Hurmuzaki : Documente, 1/2. 145. 1., a többit együtt Rosetti : Despre originea si transformàrile ciasei stäpänitoare, 152 153. 1.