Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 361–404

390 ELEKES LAJOS találjuk vajdai tiszt értelemben, az oklevelek ekkor bojárokról és szolgálattevőkről szólva, nagy- és kishivatalnokokat értenek. Ekkor a főtisztek a vajdai tanács tagjai, s a bojár szó korán előfordul tanácsúr jelentéssel ; II. Dan vajda 1427—1431 közt megígéri a brassai kereskedőknek, hogy „előtte és bojárjai előtt" igazságot fognak kapni, ha valami panaszuk volna. Pár évvel később Nagy István egy falut kivesz a bojárok, a suceavai starosták s a suceavai és sireti çoltuzok alól. Utóbbiak helyi hatóságok lévén, joggal gondolhatunk arra, hogy a bojár szóval a főtiszteket akarták jelölni, annyival is inkább, mert más hasonló esetben a pánok és ureadnicok hatóságát szokás említeni. Éppen ezért sok író a vajdai udvarban keresi a bojárság eredetét, kétségkívül helytelenül. Bár a központi udvari szervezés hatott a bojárság fejlődésére, eredetét már csak azért sem érinthette, mert nyilván fiatálabb nála. A bojár a középkorban semmiesetre sem jelentett csak tisztet, korán előfordul jóval tágabb értelemben. Egy leírás szerint például Nagy István vajdát kolomeiai hűségesküjére harcosai követték, moldvai nyelven bojárok ; mindegyiküket egy-egy híve kísérte. Ilyenformán ott voltak mindazok, akiknek Moldvában ősidőktől fogva birtokuk van, s a többi udvari előkelők. Eszerint a moldvai bojár a XV. században előkelő harcos, aki kísérőt tart, régóta birtokos vagy udvari tiszt. Az utóbbi jelentés nyilván fiatalabb, a korai oklevelek még megkülönböztetik a bojár és főtiszt fogalmát. Mircea és Mihail említett coziai oklevelében boljarin és sluga fordul elő, latin iratokban „proceres et consiliarii", illetőleg „consiliarii et boyari".1 Mindezek után azt hisszük, helyesen jártunk el, amikor a bojárság eredetét a vándorló románságra rárakódó, túlnyomórészt idegen úri elemben kerestük. A középkorban ezt nevezték bulgár eredetű szóval bojárnak, előkelőnek. Állapotuk egyik legrégibb kritériuma harcos mivoltuk. Nemcsak a védelmi háborúkban, az általános szabadfölkelés során katonáskodtak, hanem külországba is elkísérték a vajdát. Másrészt a megtelepülésben nyilván elől jártak, hiszen más vándortársadalmakból is először a módosabb, előkelő elem csapódik ki, az hajlamos leginkább a helybenmaradásra, így mint ősfoglalók, egy részük már akkor birtokos volt s földesúrnak számított, amikor a románság zöme még megkötetlenül imbolygott az első szállások körül. Ez a települét kiméh ülését jelző XV. századi birtokképződés idején vált 1 Adatok : Giurescu : Noi contributiuni, 5—6. I., Filitti : Despre vechea organ izare administrative, 10—11. 1.