Századok – 1940

Szemle - Veress Endre: Gyula város oklevéltára. Ism.: Eperjessy Kálmán 459

szEMi.K 459 Cuza csak azért vett részt, hogy kedvező alkalmat találjon a Bánság, Erdély és Bukovina megszerzésére, egy dáko-román királyság felállítására. Ezért fogadta 1859 márciusában a francia császár és az olasz miniszter kívánságára Klapkát, a magyar emigráció küldöttjét. Hajlandó volt hozzájárulni ahhoz, hogy francia, olasz, osztrák háború esetén Ausztria ellen küzdő magyar csapatok vonuljanak át fejedelemségén és fegyverraktárakat állítsanak fel a Szeret völgyében az erdélyi határon. A Klapkával kötött két szerződést nem választja külön, csak általánosan említi meg s időpontjukra vonatkozóan május 22-ét jelöli meg, Kossuth Irataira hivatkozva, holott Kossuth csupán azt írja, hogy Klapka ekkor közölte vele a szerződések aláírását. (Irataim, I. 369. 1., Souvenirs, 236. 1.) Ez kétségessé teszi Marcu nézetét, amit B. átvesz, hogy a szerződések megkötésének színhelye Olaszország volt s hogy V. Alecsandri, Cuza fejedelem megbízottja és Klapka írta volna alá azokat. A politikai események 1859-ben megakadályozták e szerződések végrehajtását, Cuza számára pedig kedvezőbb helyzetet teremtettek. Az európai hatalmak Ausztria kivételével az 1859 szept. 6-i párisi konferencián elismerték a kettős választást. Cuza a magyar emigrációval a kiegyezésig színleg szinte minden évben szerződésre lépett, de ezek mögött a maga céljaira leste az alkalmat. Az osztrák megbízottak jelentéseiből kitűnik, hogy az 1860-as titkos magyar fegyverszállítást maga a fejedelem közölte az osztrák kormánnyal (Annexe CXXIV.), mert tudta azt, hogy III. NaP°leon már nem támogatja őszintén az emigráció terveit. A magyar irodalomban kevéssé ismert a magyar emigráció erőfeszítése a következő években. A követ jelentések némileg feltárják ezt. A bukaresti tárgyalások fonalát 1863-ban Türr vette át, II. Viktor Emmanuel király szárnysegéde. Franciaország ekkor már Ausztriához közeledett. III. Napoleon szerepét most inkább az orosz kormány vette át és bíztatta Cuzát, hogy támogassa Türr vállalkozásait. Egyezmény nem jött létre, mert Türr nem ígért segítséget Bukovina megszerzéséhez. Türr tábornok még a görögökkel is összeköttetésbe lépett s a forradalmi mozgalmat Thessáliából ós Epirusból akarták kiindítani. Törekvéseik sikertelenek maradtak, de nem is részesültek volna a román fejedelem őszinte támogatásában. Cuza lázítókat küldött az erdélyi románok közé. A magyar—román szerződések meghiúsulásának okát Bratianu szavai fejezik ki a legjobban : „Mi sohasem fogunk egyetérteni a magyarokkal Erdélyre vonatkozóan, amelyet mi semmi áron sem engedhetünk át Magyarországnak. A Kárpátok románjai velünk akarnak egyesülni árulás lenne őket Magyarországnak átengedni". (83. 1.) B. szorgalmasan feldolgozta azokat a követjelentéseket, amelyeket a függelékben kiad. Itt-ott kritikát is alkalmaz és tárgyilagosságra törekszik. A legtöbb helyen azonban, különösen a magyar kérdéssel kapcsolatban óvakodik saját véleményt nyilvánítani, hanem mindenütt a követjelentésekre utal. Sajnos, nem közli, hogy az iratok melyik levéltárból valók. Durkó Dalnia. Scherer Ferenc: Gyula város története. I —II. Gyula 1938. Stephaneum ny. 8° 478 ; 469 1. — Veress Endre: Gyula város oklevéltára. Uo. 1938. Stephaneum ny. 8° 500 1. — Várostörténeti irodalmunk számottevő gyarapodásában, Gyula város 3 kötetes monográfiájának létrejöttében a város áldozatkészségén kívül része van annak a széleskörű történeti érdeklődésnek is, amit országos nevű történetírók (Csánki Dezső, Karácsonyi János) és lelkes helyi kutatók, mint Oláh György, Mogyoróssy János stb. teremtettek a város és a vár-