Századok – 1940

Történeti irodalom - Mayer Erzsébet 86

86 TÖRTÉNETI IRODALOM mazza kitűnően. A dolgozat valóban úgy mutatja be a nyelvet, „mint történeti változások és művelődési áramlatok kifejeződését." Világos szerkezetű értekezésében bő szótári és alaktani bizonyítékokkal alapozza meg fölfogását, hogy amíg a Kárpátokon túli oláh tartományok nyelvkincsében az anyagi és szellemi műveltség szavai török és görög származásúak, a magyar szellemi behatás alatt álló erdélyi oláhság nyelvében magyar, illetve magyar közvetítéssel latin eredetűek. Három tanulmány mutatja be Koltay-Kastner Jenő tanítványainak az olasz és magyar szabadságharcokra vonatkozó kutatásait. Mario Bormioli (Giuseppe Carosini) a magyar kormány egyik politikai ágenséről, Giuseppe Carosiniről értekezik, akiről már Hajnal István említést tett értekezéseiben. A szerző azonban nem annyira a szabadság leveretését közvetlenül követő idővel foglalkozik, mint inkább a szabadságharc kitörése után véghez vitt olaszországi propagandakörútjaival. Jórészt neki tulajdonítja a piemonti—magyar szövetséget s Monti gróf küldetését. Foglalkozik ezután Carosini belgrádi diplomáciai küldetésével, amelynek с Uja szerb-magyar összefogás lett volna s végül törökországi szereplésével. Dolgozatából valóban kitűnik, hogy Carosini megérdemelte Kossuth dicsérő szavait : „Je vous ai trouvé fidèle, honnét et zélé, — et c'est ainsi que je vous estime". — Adriana Coromaldi Mazzini ágensének és Kossuth egykori titkárának, Adriano Lemminek szerepével foglalkozik (Adriano Lemmi attraverso il suo carteggio con Kossuth). Lemminek érdeme, hogy ideiglenesen létrehozta az egyesülést a Kossuth vezetése alatt álló magyar emigráció és Mazzini csoportja között. Mint titkár elkíséri Kossuthot Amerikába, résztvesz a szicíliai tervben, de annak meghiusulta után nemcsak Mazzini, ő is eltávolodik Kossuthtól. — Rokon tárgyú Vincenza Maria Fornario dolgozata : L',,Alleanza" giornale italo-ungherese di Milano. Helfy Ignác milánói újságjáról, az 1862—1867-ig fönnállt „Alleanza"-ról igyekszik tiszta képet formálni. A lapnak az volt a föladata, hogy ébrentartsa az érdeklődést a magyar ügyek iránt, másrészt pedig, hogy összetartsa az emigrációt. Kossuth, Klapka, Pulszky gyakran írtak hasábjain. A lap szélsőséges liberális körökben állandó gúnyolódás tárgya volt mérsékelt álláspontja miatt. Helfy 1872-ben Kossuth tanácsára már képviselőséget vállalt Magyarországon, mint ahogy az emigráltak jó része is lassan hazatért. Csak Kossuth maradt künn. Makacsul kitartott elvei mellett s olyan „fantazmagóriákon" vívódott, mint a magyar vezetés alatt álló dunai államszövetség terve. Az olasz-magyar irodalmi kapcsolatok eddig is gazdag kincsét új kutatásokkal gyarapítja Mayer Erzsébet tanulmánya (Un umanista italiano, Aureliano BrandoUno Lippo della corte di Mattia Corvino). Aurelius Brand olinus Lippus igazi példája a mecenást kereső, udvarról udvarra vándorló humanistának. Pályafutását Beatrix atyjánál, Ferdinánd nápolyi királynál kezdte, majd a pápai udvarban próbálkozott, de úgy látszik, itt sem becsülték meg eléggé nagy műveltségét és rögtönző