Századok – 1940
Értekezések - ELEKES LAJOS: A román történetírás válsága 30–83
A ROMÁN TÖRTÉNETÍRÁS VÁLSÁGA 83 részén. Azt pedig éppen nem várjuk, hogy a magyarsággal szemben tanúsított magatartás a közeljövőben lényegileg módosuljon : a téves látásmód itt annyira meggyökeresedett, hogy egyelőre még a tárgyi részletmunkát is befolyásolni tudja. Ismételjük, amit már mondottunk : a román irodalom magyarszemlélete ugyanazokból az okokból fakad, amelyek jelenlegi válságát okozták. Ameddig ezt le nem küzdötték, de úgy, hogy gyökereit szüntessék meg, addig lényeges változást nem várhatunk. * Összefoglalván vizsgálódásunk eredményeit, Iorga és Giurescu új művének összehasonlítása és forrásszerű ellenőrzése során megállapítottuk, hogy a jelenlegi román történettudomány képtelen egészséges szintézist létrehozni. Ennek végső okát abban a fázisbeli különbségben láttuk, amelyet a román s a nyugati történettudomány fejlődésében tapasztalhatunk. Történeti áttekintésünk során kitűnt, hogy a román történetírás anyaga későn vált ismertté, összeállításában és kritikai megrostálásában mindmáig olyan hézagok mutatkoztak, amelyek lehetetlenné tették a részletes, sokoldalú, alapos feldolgozást, ilyenformán lehetőség sem volt arra, hogy a szemléletmód kezdeti hibái kiküszöböltessenek. Ez magyarázza, hogy a legkifogástalanabb elméleti képzésű román íróknál, sőt maguknál az új iskola tagjainál is gyakran találhatunk olyan jelenségeket, amelyek a túlhaladott romantikus történetírás tendenciáinak, ú. n. apriorizmusának jegyét viselik. A magyarsággal szemben tanúsított viselkedésben ilyen vonások mutatkoznak, ezeknek mibenlétét a munkánk első részében közölt szemelvényekkel világítottuk meg. Újabban, mint befejezésül örömmel állapíthattuk meg, olyan jelenségek is tapasztalhatók, amelyek remélhetővé teszik, hogy a román történetírás elnövi fejlődésének eddigi nehézségeit, azt azonban, hogy ez mikor és mennyiben fog bekövetkezni, nem lehet megjósolni. Mindezzel még korántsem öleltük fel a román történetírás válságának jelenségeit. Érdemes volna ezzel kapcsolatban megvizsgálnunk, hogy mi az oka az írók elitje és a nagy átlag közt mutatkozó nagy látókör- és képzelésbeli különbségeknek, egyáltalán milyen kapcsolat van a román történetírók és a társadalmi rétegek között, vagy mennyiben hat a társadalomfejlődés helyi tagoltsága egyes helyi iskolák ellentéteire. Ezzel azonban túlságosan elmerülnénk a részletekben és túllépnők feladatunk határait. Célunk az volt, hogy áttekintést adjunk a jelenlegi válság lényegéről, úgy, ahogy mi látjuk. Ha a román írók nem értenének velünk egyet, őszintén hálásak lennénk, ha ezt tudományosan kifejtenék. Elvárjuk azonban, hogy munkájukat olyan adatszerűen és sine ira et studio fogják elvégezni, mint ahogy Giurescu iskolája írta zászlójára, s mint ahogy mi a mienket valóban végeztük. Elekes Lajos. 6*
