Századok – 1940

Történeti irodalom - Studi e documenti Italo-Ungheresi della R. Accademia d’Ungheria di Roma; diretti da Eugenio Koltay-Kastner. II. Annuario. Ism.: Kardos Tibor 84

Történeti irodalom. Stiidi e Documenti Italo—Ungheresi della R. Accademia d'Ungheria di Roma diretti da Eugenio Koltay-Kastncr, II. Annuario 1937. Roma 1938. 8° 219 1. A Római Magyar Akadémiának csak az elmúlt évben megindított kiadványai sorában megjelent a második évkönyv. Önmagában véve igen értékes tanulmányok gyűjteménye, az előző évi kötethez viszonyítva pedig már többet valósított meg a kitűzött célokból. Nincs immár a kötetben egyetlen olyan dolgozat sem, mely ne lenne közvetve, vagy közvetlenül magyar vonatkozású, s mely ne az olasz-magyar kapcsolatok művelődéstörténeti múltjából, vagy a magyarság latin kultúrájának és szerepének kérdései közül venné tárgyát. Az évkönyv minden ízében történeti jellegű és módszertanilag nem csupán az egyes tudományszakok legújabb fejleményeit tartja szem előtt, de mintegy közös elvből merítve valamennyi, még a leginkább részlettanulmánynak látszó is állandóan a lényegre törekszik, a nagyobb összefüggéseket keresi, a mozzanatszerűben az állandót, a részletekben az egészet. Az egyes tanulmányok tudományos apparátusa is valahogy egyöntetűbb, mint az első évkönyvben, nem szólván a sajtóhibák jelentékenyen csekélyebb számáról. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek érezhető különbségek az egyes dolgozatok között jelentőségüket illetően, de ez nem is lehet másként, ha •—• mint itt — teret kell nyújtani nem csupán a rendszeres tudományos munkának, hanem alkalomszerű megemlékezéseknek is. Általában véve a dolgozatok legnagyobb része időszerű. Koltay-Kastner Jenő Leopardi-tanulmányában (La fortuna di Leopardi in Ungheria) a centenárium alkalmából azt a föladatot vállalta, amelyet a német, orosz, angol és francia irodalmat illetően már korábban elvégeztek : megállapítani, mint tükröződik a magyar közvéleményben Leopardi költői egyénisége. Jellemző a magyar felfogásra, hogy Leopardi ismeretének első időszakában, amely körülbelül 1865-ig terjedt, az olasz költő nemzeti apostolként szerepel Petőfihez rokonítva. Ezután ismerik föl benne a pesszimistát a magyar „mai de siècle" ugyancsak pesszimista költői. Bizonyos hatása érezhető is rajtuk, Reviczky Gyulán, Vajda Jánoson, Endrődy Sándoron, azonban szomorúságuk nem az olasz költőé, nem mélységes meggyőződés, csupán hangulat. Az évkönyv dolgozatainak egy egész csoportja az 1938-as Szt. István-évhez kapcsolódik, vagy éppen valamiféle vonatkozásban áll Szt. István személyével és munkásságával. Lancz Kálmán