Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román történetírás válsága 30–83

76 ELEKES LA.JOP illő elemek kizárását, úgy amint ezt más országok történetírásában látjuk. Megtehetnők, hogy tételünk igazolására idézetek tömegét vonultassuk fel a román irodalom régibb és újabb műveiből, vagy akár a két legfrissebb szintézisből. Helyszűke miatt azonban megelégszünk azzal, hogy még egy összehasonlítást adjunk. Azt fogjuk tapasztalni, amit az imént : a viszonylag legjobban tisztázott kor egy rövid szakaszát sem tudják úgy ábrázolni, hogy ne emelhetnénk ellene adatszerű kifogásokat. Nagy István és Radu háborúskodása következtében 1474-ben bonyolult helyzet állott elő Havaselvén. Radut a török is segítette, István viszont id. Basarab (Laiotá) trónkövetelőt támogatta. Ugyanekkor Magyarországon is megsokalták Radu törökbarátságát, s engedélyt és segítséget adtak áz ifj. Basarab (Tepelus) nevű trónkövetelőnek, aki névrokonának is esküdt ellensége volt, hogy elűzze Radut és birtokába vegye Havaselvét. István és a magyarok tehát egyet akartak, de más-más módon. A moldvaiak ősszel megindultak és kiszorították Radut, de ugyanakkor megindultak Tepelus seregei is, a két ellenséges Basarab egymásnak támadt, és Tepelus, bár az első összetűzésben ő maradt alul, a moldvai segédcsapatok hazatérése után legyőzte ellenfelét. Ur maradt országában, de csak látszatra, mivel a határon már ott állottak a török csapatok, azzal az utasítással, hogy tisztázzák a havaselvi helyzetet és büntessék meg Istvánt, aki meg merte támadni a szultán pártfogolt ját, Radut, -s közben török segéderőkkel is elbánt. "Tepelus erre sürgősen egyezkedni kezdett — általános szokása volt ez a havaselvi vajdáknak — és olyan jó eredménnyel, hogy a török elismerte és magával vitte a moldvai büntető-expedícióra. Radu Erdélybe menekült és hamarosan meghalt, Laiotá pedig egy várba bezárkózva várta a fejleményeket. Mikor aztán István 1475 januárjában, a híres vasluiui csatában megverte a törököt, utána induit a menekülő seregnek és megtépázta hátvédjét. Azonban uralomra jutván, maga sem bizonyult jobbnak elődeinél : egyezkedni kezdett ő is, sőt elment a Portára. Tepelus ennélfogva, mivel a töröknél egyelőre kegyvesztetté vált, a magyarokhoz fordult, akik ismét befogadták és idővel újból jelölték. Az effajta pálfordulások nem ritkák a kor vajdasági történetében, mind magyar, mind török oldalon szinte már előre felkészültek rájuk. De talán egyszer sem követték egymást a fordulatok olyan gyorsan és kuszán, mint éppen az elmondott események során. Ennélfogva eléggé bonyolult dolog kiokosodni a legtöbbször rövid és bizonytalan forrásadatokból. Azt, hogy ez mégis sikerült, nagyrészt Costáchescunak, a kitűnő román tudósnak köszönhetjük, aki széles tudással és éles kritikai érzékkel állította össze az 1474. év eseményeire vonatkozó moldvai krónikásadatokat, s az oklevelekkel egybevetve, megállapította jelentésüket.1 Tanulságait azonban a román szintézisek írói nem vették 1 Arderea Tgului Floci ... 144. s köv. 1. -— Ebben a részben magunk is az ő nyomán haladtunk, Nagy István 47—48., v. ö. 61. 1.