Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román történetírás válsága 30–83

A ROMÁN TÖRTÉNETÍRÁS VÁLSÁGA 77 figyelembe, s ezért az eseményeket egyikük sem tudja úgy elő­adni, hogy valamelyik szavahihető forrással ellentétbe ne kerülne. Idevágó részeik a következők : Iorga : Ist. Rom. IV. köt. II. könyv V. fej. : Harc a két román állam politikai egyesíté­séért. . . . Radu .... helyére Basarab Laiotá került, bojárösszeeskiivés segítségével, de talán most sem István támogatása nélkül . . . De ő, aki kezdetben „testvérének" nevezte Istvánt, ... a törökről mint ellenségről beszélt és min­den jót ígért a brassaiaknak és az új erdélyi vajdának, Báthory Ist­vánnak, meghódolt a szultán előtt, Ázsiába menvén eléje . . . .... István Erdéllyel lépett érintkezésbe, . . . hogy az áruló Laiotá helyére egy más Basara­bot ültessenek . . . Ez az összeköttetés független a királytól . . . (Báthory) az új alvajda azt hitte, hogy a kivált­ságolt osztályok segítségével . . . különálló politikát folytathat. Eh­hez jó szomszédokra volt szük­sége, sőt többre : testvéri szövet­ségre, igaz barátokra Moldvában és Havaselvén. Ezért kezet nyúj­tott . . . Istvánnak, s vele együtt keresett egy megbízható uralko­dót Havaselvére . . . Topelus­ban . . . Az első kísérlet 1474-ben nem sikerült. István szeptemberben még külön támadta Basarabot, a török emberét, . . . megszál­lotta Teleajent ... s a várat felégette (okt. 1.). A krónika rejtélyesen jegyzi meg : „ebben a hónapban, ötö­dikén, harc volt a magyarokkal és Tepeluçsal és megverettek", majd hozzáteszi, hogy „20.-án legyőzetett Basaraba is". .... (További forrásidézetek.) A közel egykorúak számára könnyű volt a megértés. A harc az új vajdát hozó magyarok és Basaraba közt folyt, akit István nem bírt legyűrni. (A magyarok) megverve, visszafordultak és le­győzték az idősb Basarabot, de Giurescu : Ist. Rom. II/l. k. 65. s köv. 1. : A munteniai har­cok. .... Tavasszal Laiotá került uralomra, nyilván megint István segítségével . . . . . . Úgy látszott tehát, mintha a moldvai politika diadalmasko­dott volna. De csak látszott, mert Laiotá megmutatta, hogy leg­kevésbbé sem váltja be István reményeit. Valóban, néhány hó­nap múlva úgy látjuk, hogy a török mellé állt . . . Istvánnak ez semmiképen sem tetszett. Laiotá árulása . . . azt jelentette, hogy minden eddigi fáradsága kárba veszett, s élőiről kell kezdenie kísérleteit egy új emberrel, közben attól tartva, hogy hasonló eredményre jut. Másvalaki abbahagyta volna, nem úgy István. Elhatározta, hogy egy másik trónkövetelőt fog tá­mogatni, névszerint az ifjabb Ba­sarabot, másként Tepeluçt, akit, mivel hosszú időt töltött mene­kültként Erdélyben, a magyarok is támogattak. Ez betört Havaselvére a he­gyeken át ; István egyidejűleg keletről nyomult előre. A hadiszerencse nem kedve­zett Tepelusnak, Laiotá 1474. okt. 5. megverte és visszaszorította Erdélybe. István viszont, miután október első napján bevette és felgyújtotta Teleajen várát, okt. 20. megverte Laiotot is. (59. s köv. 1.: A vasluiui csata.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom