Századok – 1940
Értekezések - ELEKES LAJOS: A román történetírás válsága 30–83
A ROMÁN TÖRTÉNETÍRÁS VÁLSÁGA 77 figyelembe, s ezért az eseményeket egyikük sem tudja úgy előadni, hogy valamelyik szavahihető forrással ellentétbe ne kerülne. Idevágó részeik a következők : Iorga : Ist. Rom. IV. köt. II. könyv V. fej. : Harc a két román állam politikai egyesítéséért. . . . Radu .... helyére Basarab Laiotá került, bojárösszeeskiivés segítségével, de talán most sem István támogatása nélkül . . . De ő, aki kezdetben „testvérének" nevezte Istvánt, ... a törökről mint ellenségről beszélt és minden jót ígért a brassaiaknak és az új erdélyi vajdának, Báthory Istvánnak, meghódolt a szultán előtt, Ázsiába menvén eléje . . . .... István Erdéllyel lépett érintkezésbe, . . . hogy az áruló Laiotá helyére egy más Basarabot ültessenek . . . Ez az összeköttetés független a királytól . . . (Báthory) az új alvajda azt hitte, hogy a kiváltságolt osztályok segítségével . . . különálló politikát folytathat. Ehhez jó szomszédokra volt szüksége, sőt többre : testvéri szövetségre, igaz barátokra Moldvában és Havaselvén. Ezért kezet nyújtott . . . Istvánnak, s vele együtt keresett egy megbízható uralkodót Havaselvére . . . Topelusban . . . Az első kísérlet 1474-ben nem sikerült. István szeptemberben még külön támadta Basarabot, a török emberét, . . . megszállotta Teleajent ... s a várat felégette (okt. 1.). A krónika rejtélyesen jegyzi meg : „ebben a hónapban, ötödikén, harc volt a magyarokkal és Tepeluçsal és megverettek", majd hozzáteszi, hogy „20.-án legyőzetett Basaraba is". .... (További forrásidézetek.) A közel egykorúak számára könnyű volt a megértés. A harc az új vajdát hozó magyarok és Basaraba közt folyt, akit István nem bírt legyűrni. (A magyarok) megverve, visszafordultak és legyőzték az idősb Basarabot, de Giurescu : Ist. Rom. II/l. k. 65. s köv. 1. : A munteniai harcok. .... Tavasszal Laiotá került uralomra, nyilván megint István segítségével . . . . . . Úgy látszott tehát, mintha a moldvai politika diadalmaskodott volna. De csak látszott, mert Laiotá megmutatta, hogy legkevésbbé sem váltja be István reményeit. Valóban, néhány hónap múlva úgy látjuk, hogy a török mellé állt . . . Istvánnak ez semmiképen sem tetszett. Laiotá árulása . . . azt jelentette, hogy minden eddigi fáradsága kárba veszett, s élőiről kell kezdenie kísérleteit egy új emberrel, közben attól tartva, hogy hasonló eredményre jut. Másvalaki abbahagyta volna, nem úgy István. Elhatározta, hogy egy másik trónkövetelőt fog támogatni, névszerint az ifjabb Basarabot, másként Tepeluçt, akit, mivel hosszú időt töltött menekültként Erdélyben, a magyarok is támogattak. Ez betört Havaselvére a hegyeken át ; István egyidejűleg keletről nyomult előre. A hadiszerencse nem kedvezett Tepelusnak, Laiotá 1474. okt. 5. megverte és visszaszorította Erdélybe. István viszont, miután október első napján bevette és felgyújtotta Teleajen várát, okt. 20. megverte Laiotot is. (59. s köv. 1.: A vasluiui csata.)
