Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román történetírás válsága 30–83

70 ELEKES LA.JOP Iorga szövege, minden regényessége mellett, éppen itt laposodik el. A lényeges részek leírása egyébként mindkettejüknél meglepően rövid. Dec. 14.-ről 16.-re virradó éjjel azonban egy magyar kereskedő hírül hozta, hogy köröskörül az erdők moldvai harcosokkal vannak tele. Pár óra multán kitűnt, hogy késői létére, milyen fontos volt ez az értesülés. István a havaselvi Vlad vajda példáját követte : visszavonult az ellenség elől, de közben folyton nyugtalanította, s aztán éjtszaka, fáklyafénynél, meglepetésszerűen tört rá. A bojárok leszálltak lovukról s a gyalogokkal együtt megadták a súlyos lökést. Zűrzavaros harc tört ki, főcélja a király védelme volt, de miután nyilak bénították a gerincét, őt is hordágyon kellett elvinni. A teljesen szétzüllött sereg számtalan nehézség között kereste visszavonulásának útját a vad tél kellős közepén. A legyőzött boldog volt, amikor viszontláthatta Brassót, s megjutalmazta polgárait, hogy vérük hullásával oly vitézül küzdöttek bizonyos, meg nem nevezett ellenség ellen. íme, hogyan tükröződik a győztes lelkében ez a valóban fényes győzelem (. . . idézet Istvánnak a lengyel királyhoz írt leveléből). Egyébként a lengyel nemesség is szemrehányást tett Mátyásnak moldvai hadjáratáért, amit szerintük azért indított, hogy bizonyos Berindeit ültessen trónra, s kérték, ne ismételje meg a háborút. Az ország krónikája, keresztényi alázattal, így ír a baiai eseményekről (. . . idézet). Végül a havaselvi változat (Górka) néhány zavaros részletet közöl, hogy István átmenetileg vereséget szenvedett s úgy kellett magát kiváltania ; közben a tatárok is beleelegyedtek, de vereséget szenvedtek ; a ki-1467. dec. 15. este 12.000 moldvai harcos minden oldalon meggyújtotta és megrohanta a várost. A harc elkeseredetten folyt és egész éjjel tartott. Reggel 5 órakor a megvert magyarok menekülni kezdtek. Mátyás királyt egy háromhegyű nyíl megsebezte a lapockáján, a gerince mellett, úgyhogy hordágyon kellett elvinni. S ha a moldvai vornic, Isaia ott támadott volna, ahol István elrendelte, a magyar király foglyul esett volna. így azonban serege roncsaival el tudott vergődni a hegyekig és onnan Erdélybe. Nagy zsákmány esett a győztesek kezébe : „szekerek, sátrak, fegyverek, kis és nagy ágyúk —, mindent elfoglaltam Istennek hála", mondja István említett levelében. Az elesett magyarokat — szám szerint hétezret — egy nagy halomba gyűjtötték. „De ezek mellett — fűzi hozzá a vajda — sok van még, akinek a testét nem hordták egybe". Hozzászámítva a rabokat is, azt az eredményt kapjuk, hogy a büszke seregnek, amely az Ojtozon leereszkedett volt, nagy része nem tért vissza. „Az Úr Istvánnak és seregének kezébe adta őket, sokat levágtak, mások a házakban égtek a város utcáin. Maga Mátyás király nyílsebet kapott, s egy más, járhatatlan szoros úton, kínnal került haza", így beszéli el a baiai vereséget az ú. n. putnai krónika. Dlugosz, a lengyel krónikás, méltán nevezi „óriásinak" (clade ingenti).