Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román történetírás válsága 30–83

A ROMÁN TÖRTÉNETÍRÁS VÁLSÁGA 71 rály minden ágyúját a hegyek közt hagyta, egyet se tudott megmenteni. Az események előadása, mint látjuk, eléggé eltérő. Csak a végeredmény azonos, hogy Mátyás vereséget szenvedett. Mindkét író forrásidézetekkel dolgozik, de egy szóval sem árulja el, hogy csak moldvai pártállású forrást hajlandó meghallgatni. A végeredményükkel ellenkező adatokat meg sem említik. Egyébként a kritikus ponton, a csata lefolyásán, mindketten igen gyorsan siklanak keresztül. A befejezés Giurescunál kiegyensúlyozottabb, az események időrendje és benső összefüggése szerint következik, Iorgánál a bevezetéshez hasonló kapkodással. A menekülők nyomán, mint a De István ezzel nem elégedett krónika mondja, újra átdúlták meg. Az ú. n. bistritai krónika szea Székelyföldet, s végül elfogták rint még ugyanabban az évben rejtekhelyén a bujdosó Petrut is, — tehát 1468-ban, mert nem és kivégezték. valószínű, hogy ez az 1467. év 1468 febr. 5. István Szucsává- utolsó napjaiban megtörténhetett ban volt . . . (tatár és egyéb, nem volna (a baiai csata dec. 15. volt!), ide tartozó események következ- — Dlugosz szerint viszont 1469. nek). júniusában „viharként" tört be Erdélybe és nagy dúlás után sértetlenül tért haza. Röviddel e „büntető expedíció" után arra is módot talált István, hogy megfizessen Petru Áronnak a ráusenii gazságért. (...) A menekült csapdába esett (. . .). Szövegösszehasonlításunk során mindjárt kezdetben feltűnt, hogy Iorga nem tud szintézist írni. A nagy szintézisek írója nem tud bánni az anyaggal, oktalan halmozással nehezíti meg az áttekintést, s kapkodó, zavaros előadásával ellaposítja a tárgy lényeges vonalait. Fejezetcíme ötletes és még inkább hangzatos, de nem fedi az alája gyömöszölt anyagot. A bevezetés és befejezés máshová kívánkozik, nem zárja szerves egésszé a szöveget. Giurescu ebben a tekintetben lényegesen jobbat ad. Kevésbbé csillogó és éppen ezért helyénvalóbb címmel, folyamatosan, áttekinthetően adja elő mondanivalóit. Semmi különös gondolat, nagyvonalúság nem látszik rajta, igénytelen eseménysorokat mond, de azt világosan és összefüggően. Iorga nagy távlatokat akar nyitni és zavarossá válik, Giurescu egyszerű és logikus. De az ő módszerének is megvannak a hátrányai, amelyek majdnem lehetetlenné teszik, hogy jó szintézist írjon. Túlságosan is egyszerű, szereti a kényelmes megoldásokat. Erre vall például, hogy befejező részében egymás mellé állítja két forrás ellenmondó adatát, s olvasójára bízza, hogy határozza meg István erdélyi betörésének dátumát, ahogy tudja. Művének más részeiből azt is látjuk, hogy fél levonni a messzebbmenő következtetéseket. Belőle tehát túlságosan is hiányzik az a könnyedség, amely