Századok – 1940

Történeti irodalom - Altheim; Franz: Die Soldatenkaiser. Ism.: Alföldi András 427

Történeti irodalom. Altheim, Franz: Die Soldateiikaiser. Bildaufnahmen von E. Trautmann. (Deutsches Ahnenerbe, herausgegeben von der Lehrund Forschungsgemeinschaft ,.Das Ahnenerbe", Berlin.) Frankfurt-Main 1939. V. Klostermann. 8° 304 1., 71 képpel. A. professzor a római vallástörténet tárgyköréből vett műveivel szerzett hírnevet magának, majd a respublika történetével kezdett foglalkozni. Legutóbb a Kr. u. III. század mozgalmas históriája ragadta meg érdeklődését, amelynek rendkívül szerteágazó kutatási irodalmát bámulat.raméltóan rövid idő alatt emésztette meg, — amint erről az alábbiakban ismertetett új műve tesz tanúságot. Ez a jól diszponált, kitűnő tollal megírt munka mindvégig érdekfeszítő olvasmány marad. Korfestése regényszerűen megkapó, felvetett problémái igen aktuálisak és előadását életteljessé teszik azok a plasztikus leírások, amelyeket hősei küzdelmeinek színhelyeiről saját élményei alapján adhat, mert a szíriai sivatagtól Angliáig beutazhatta az „Ahnenerbe "-társaság segítségével ezen országokat, miközben E. Trautmann kitűnő fényképeken örökítette meg a látottakat . . . Nem lehet kétséges, hogy A. műve hiányt pótol a német tudományos irodalomban és az sem, hogy éppen a kellő pillanatban hozta ki szerzője, — éppen akkor, amikor a részletkutatás elért odáig, hogy a zilált korszak eddig rosszul ismert képét nagy vonalaiban tisztázza. Annak is csak őszintén örülhetünk, hogy az illyricumi katonaság állammentő szerepéről vallott felfogásunkat annyira a magáévá teszi s hogy általában a magyar kutatás eredményei oly nagy hatást tettek rá. Bármily őszinte is dicséretünk, bírálatunk ebben nem merülhet ki. Szükséges, hogy megkíséreljük a „Soldatenkaiser" helyét kijelölni a kutatásban és rámutassunk néhány bennünket közelről érdeklő pontra, amelyekre nézve — a könyv bőséges érdemeinek hangoztatása mellett — eltérő felfogást vallunk. A bevezetésben a kritikai történetírás ellen tör A. lándzsát. Amennyiben a kritikai elemzés öncéllá válik, tényleg meddő mesterséggé lesz. De miért váljon azzá ? Kritikai elemzés nélkül nincs átfogó történeti rekonstrukció. A. „Universalgeschichte"-tóhajt alkotni és valóban a lehető legszélesebb horizonton tekinti át az eseményeket, Kínától Európa északi és nyugati szegélyeiig. De e nagy szélesség mellett szemlélete inkább csak horizontális is marad : a fejlődés nyomonkövetése — mondhatnánk : a verti-