Századok – 1940
Értekezések - CSAPODI CSABA: Szabadosok (libertini) 1514–1848 405–426
SZABADOSOK (LIBERTINI) 1514—1848 419 ilyen pénzért felszabadított telkeket az insciiptionalis telkek közé írva találjuk.1 Természetesen telkes jobbágy esetében ilyenkor nem a személy, hanem a telek fölszabadulásáról van szó, ami abból is látszik, hogy egy telken lakó testvérek ugyanannyit fizetnek mint egv személy.2 Viszont a visszaváltás lehetőségének kikötése is azt a célt szolgálta, hogy a birtok ne csorbuljon végérvényesen s a földesúrnak mindig meglegyen a módja arra, hogy a telket visszaszerezze. A telek tulajdonjoga tehát továbbra is éppen úgy a földesúré maradt, mint a hű szolgálatért való felszabadítás esetében. Ez annál is szükségesebb volt, mert a rendi fölfogás lehetetlennek tartotta, hogy nem nemes eredetűek nemesi birtok tidajdonában legyenek. Ilyen pénzért való fölszabadításról olvasunk a tihanyi apátság egyik XVII. századi oklevelében, amely szerint az apát zálogba vetette két jobbágyát, Kis Istvánt öccsével, a vele egy kenyéren élő Kis Jánossal együtt, valamint Érsek Istvánt nemes Szarka Lukácsnak. Kis István azonban megadta Szarkának a 127 forint zálogösszeget és azonkívül az apátnak is fizetett 40 forintot, azért Ramocsaházy Mihály tihanyi apát kijelenti : „valameddig én azt a fölül megírt száz huszonhét foréntot és viszont ismét az negyven foréntot, az kit tulajdon én magamnak adott, egyszersmind le nem teszem és meg nem adom Kys Istvánnak vagy én, vagy az én utánnam .következő apáturak, tehát mindaddig szabadságban legyen teljességesen mindenféle szolgálatiul és minden szőlőinek és szántóföldeinek adójátul, mind az öccsével, Kys Jánossal együtt." Ha azonban a pénzt visszafizetik neki, „tehát ti is tartozzék azt fölvenni és viszont azután énnekem azvagy az én utánnam következendő apátúrnak igaz jobbágyságot tartani és mind szőlőjéből, mind peniglen szántóföldeiből igaz és szokott adót és jövedelmeket megadni, hogyha ezután énnekem az vagy az én utánnam következendő apátúrnak másképen kedvét nem keresné és nem alkudnék velük."3 Hasonló felszabadításról értesíti Esterházy József alsólendvai uradalmi tisztjét levelében : „Cseszt-1 Ld. tőlem : Az Esterházyak alsólendvai uradalmának gazdálkodása a XVIII. század első felében (Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez, 6. sz., Budapest 1933), 26. 1. 2 Uo. Szombathelyen (Zala megye) lakó Hermán György éppen úgy 300 forintot fizet 1718-ban a fölszabadításért, mini ugyanebben az évben Csesztregen Szente .János és Mihály együtt. - Előfordult* személyben való fölszabadítás is „in persona . . . manumissus", talán olvan esetben, ha az illető ezáltal megszűnt telkes jobbágy lenni. (Ü et С' 1/36. 1694.) 3 Pannonhalmi rt. X. 782 -783. 1. 27*
