Századok – 1940
Értekezések - CSAPODI CSABA: Szabadosok (libertini) 1514–1848 405–426
418 CSAPOD! CSABA 1712-ben ; arra vállalkozott, hogy két év alatt megfelelő lakosokat szállít. Ezért —mondja a földesúri irat — „alázatos kérését kegyelmesen meghallgatván, először is magának, mint első megszállónak engedtünk azon Sásd nevű községünkben firul-fira való örökös szabadságot egy sessióval s ahoz az egy sessióhoz tartozó szántóföldekkel, rétekkel, paseuatiókkal s appertinentiáival . . . Mindezek befejezésére az említett szabados Nagy András tisztünk parancsolatára tartozni fog jószágink dolgában s minden hasznunkra fáradozni ... És ha casu quo sokszor említett szabados előttünk tett igéretinek azon városunk megszállítása dolgában eleget nem tenne, tehát eo ipso szabadságától priváltatni fog."1 Nem annyira hű szolgálat, mint inkább gazdasági szükséglet a szabados mesteremberek mentességének az alapja, mégis ezek is még annyira a középkori familiáris rendszer késői leszármazottai — éppen úgy, mint a földesúri katonák — hogy itt kell róluk megemlékeznünk. Az a sok iparűző vagy más, speciális szolgálatot betöltő szabados : „libertinus faber", „libertinus sutor", „libertinus figulus", „szabados halász", „szabados borbély"2 stb., akinek neve az összeírásokban előfordul, mind az uradalmak gazdasági szükségleteinek köszönhette mentességét. Az egyéb földesúri alkalmazottak, uradalmi tisztviselők és házi szolgák már kevésbbé tartoznak a libertinusok körébe, bár itt a határ egyrészt a familiaritás, másrészt a curiális jobbágyok felé teljesen összemosódik. De hogy telekkel nem rendelkező, közvetlen földesúri szolgálatban álló szabadosok is voltak, arra nézve vannak adatok.3 A hű szolgálattól merőben eltérő módja a szabadossá levésnek a pénzért való felszabadítás. Ez az utóbbi szinte az örökváltsághoz hasonló, de nem végleges, hanem csak föltételes váltság. A földesúr egy összegben kap nagyobb pénzt s ennek fejében lemond minden követeléséről mindaddig, amíg ezt az összeget vissza nem fizeti. Mintegy zálogba adja a jobbágytelket saját alattvalójának, ugyanúgy, mint ahogy nemes birtokosok egymásnak is engedtek át hasonló föltétellel jobbágy telkeket s az ilyen inscripta sessio után mindaddig, míg a zálogösszeg visszafizetése meg nem történt, a szolgáltatásokat nem a tulajdonos, hanem a zálogos földesúr kapta. Hogy mennyire hasonló a két eset, mutatja, hogy az 1 M. Gt. Sz. 1905, 323. 1. 3 U et С 1/16. és Csáky-oklevéltár, 1/2. к. 629. l._ 3 Szepes megye statútuma 1642-ben intézkedik a telken lakó szabadosok adózásáról, .„exceptis illis, qui viotu et amictu continuo certoque mercede dominis ipsorum inserviunt". C. St. II/l. 183 84. 1.
