Századok – 1940
Értekezések - CSAPODI CSABA: Szabadosok (libertini) 1514–1848 405–426
412 CSAPOD! CSABA hattak volna el olyanok részéről, akik jog szerint ilyen szabadsággal nem rendelkeztek. Aminthogy ilyen próbálkozásokról vannak is adataink.1 Főként birtokos-változáskor volt szükség az írásbeli bizonyítékra, mert ilyenkor számbavették a mentességeket is. De még az írásos kiváltságlevél sem volt föltétlen biztosíték a szabados számára földesura akaratával szemben. A libertinusság ugyanis tisztán magánjogi alakulat, fönnállása a földesúr személyes akaratában gyökerezik.2 Erre mutatnak a szabadosság adományozásával kapcsolatos kifejezések : „eximáltuk s immúnissá töttük",3 ,,ki veszuk es szabadosokká teszuk",4 „manumiserit et eliberavit",5 „personae a suis dominis terrestribus manu missae",6 ,,qui perpetuam a dominis terrestribus obtinuissent liberationem",7 „alázatos kérését kegyelmesen meghallgatván. . . engedtünk . . . firul-fira való örökös szabadságot",8 „ez mi jobbágyunkat... ki vöttiik",9 „fiúrul fiúra meg szabadiczuk"10 „az paraszti szolgalatbul ki vöttem es immúnissá töttem ... szabadosok közzé szamlaltam"!1 stb. Tehát tisztán a földesúr jóakaratától függött, vagy esetleg érdekétől, hogy jutalomképen, vagy bizonyos ellenszolgáltatás reményében lemond az őt megillető szolgáltatásokról. A szabadosságnak nincsen semmiféle olyan állami elismerése, amelyre hivatkozva sérelmek orvoslását lehetne 1 „Vannak feles mesteremberek, szabadosok és az adózástul, szolgálattul a tiszteknél kereskedő kérésekkel substrahálók, azért azokat is megvizsgálja és kikeresvén censusukat, urbarialiter vegye rendben és a proventust afélékkel is bővítse. Az exemtionalis immunitásokkal sokan abutálnak . . . Azért is az olyakat is minden községben jól megvizsgáljon és azzal deprehendáltassanak, tudósítson felőlük bennünket s régi jobbágyságokra s szolgálattyokra reducáltassák." II. Rákóczi Ferenc utasítása a máramarosi jószágigazgató részére. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle (ezentúl röviden M. Gt. Sz.) 1897, 72. 1. 2 Természetesen földesúr nemcsak egyházi és világi lehetett, hanem maga az uralkodó is, azért találkozunk ilyen megjelölésekkel : „libertini tam regiae majestatis, quam dominorum praelatorum, baronum et nobilium (1595 : 6. tc.), „libertinos tam regios, quam alios" (1596 : 10. tc.). 3 U et С 13/13, 1637. I U et С 13/13, 1606. 6 Csáky-oklevéltár, 1/2. 657. 1. 1625. 6 С. St. II/l. 357 358. 1. 1701. 7 С. St. ÍV/1. 573. 1. 1699. 8 M. Gt. Sz. XII. 323. 1. 1712. 9 U et С 13/13. 1583. 10 Uo. 1606. II Uo. 1647.
