Századok – 1940

Értekezések - CSAPODI CSABA: Szabadosok (libertini) 1514–1848 405–426

SZABADOSOK (LIIÍERTINI) 1514—1848 411 jobbágyának házát és telkét minden teher alól, őt s örököseit szabadosokká teszi, azzal a föltétellel, hogy ,,nobis et successoribus nostris ac dicte Ecclesie nostre semper tempore postulante seruire debeant et teneantur more aliorum libertinorum". 1528-ban viszont az almádi apátság libertinusairól olvasunk több községben (ez is egyházi birtok tehát, mint az előbbi).1 Ezután az adatok mind gyakoribbakká válnak, szinte alig van urbárium, amelyben libertinussal ne találkoznánk. Számuk azonban rendkívül változó. Sok esetben egy községben csak egy található, vagy pláne egy sem, néha egész nagy területeken alig néhány fordul elő, máshol egy községben 41 jobbágy mellett 32 libertinust számolnak össze.2

Főleg mezővárosokban találunk sok szabadost, így Leleszen 1587-ben 5 jobbágy és 43 zsellér mellett 20 szabadost.3

Ez a nagy változatosság, az egyes helyek közti különbség is az intézmény szervezetlenségének, szabályozatlanságának a következménye. Mégis kialakultak a szabadossággal kapcsolatban bizonyos jogi formák. Hiszen ez, mentességet jelentett fönnálló terhek alól. Ha pedig erről semmi bizonyíték nem tanúskodott volna, tág tere nyílik a visszaéléseknek jobbágy és földesúr részéről egyaránt. Az ügy jogi természete is írásbeli rögzítést kívánt. Annál is inkább, mert a szabadosságot bizonyos viszonylagos állandóság jellemzi.4

Évek során pedig írásbeli bizonyíték nélkül feledésbe merülhetett volna az adományozott szabadság, illetőleg fordítva : visszaélések harapódz-1 Knauz Nándor : A Garan-mellettiSzent-Benedeki apátság, I. k. (Budapest 1890), 147. 1. és Pannonh. rt. XII. В. k. 319. 1. — Korábban ugyan éppen így fordulnak elő mentességadások, de a libertinus kifejezés azokban nem fordul elő, csak libertás, mint mentesség a. terhek alól. Pl. 1406 : Pannonh. rt. VII. k. 540—541. 1., 1482 : Károlyi-oklevéltár, II. k. 497. 1. 2 Országos Levéltár, LT

rbaria et Conscriptiones (ezentúl röviden U et С) 13/10. 3 Acsády Ignác : Közgazdasági állapotaink а XVI. és XVII. században (Budapest 1889), 18. 1. — Ld. még Juhász Lajos : A porta története (1526—1648) (kny. Századok 1936 = Tanulmányok a mamagyar mezőgazdaság történetéhez 12. Budapest 1936), 26. 1. 4 Igaz ugyan, hogy előfordul új telepesek vagy leégett házak lakóinak libertinus szóval való jelölése : „libertini ad très annos" (1551. U et С 1/1), ez azonban kivételes eset. Az ilyen átmenetileg mentes házakat inkább az okot kifejező jelöléssel : nova doinus, combusta stb. említik. A libertinus név őket a szokásos használat szerint nem illeti meg, mert a terhektől való ilyen átmeneti mentesség nem jelent társadalmi elkülönülést, fölfelé emelkedést. Viszont a libertinusok közt is akad már kezdettől fogva elég bizonytalannak tekintett állapotú : ,,donec servient", „durante beneplacito". (IT et С 2/12.)