Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 361–404

396 ELEKES LAJOS Az újkor elején a társadalom alakuló kereszttagozatát hosszanti összefüggések szálai törték át, amelyek a fejlődésben egyre nagyobb fontosságot nyertek. Láttuk, hogy bizonyos elemek, így a vitézek már a középkorban a fejedelemmel való közvetlen kapcsolat révén emelkedtek kiváltságos helyzetbe. Pályájukat később, szerényebb méretekben mások is utánozták. Az újkor hadrendje tömegesen termelte a kiváltságolt elemeket, amelyek katonai szolgálat fejében némi előnyöket élveztek a tömeggel szemben, noha életszintjük paraszti volt. Ilyenek a curteni, cerveni, roçii, doroban^ii stb.1 Helyzetük attól függött, hogy milyen kapcsolatban álltak a vajdával, s éppen ezért nem határolható el éles vízszintes vonalakkal. Voltak köztük előkelőbbek, akik birtokadományban részesültek, vagy akiket egységes csoportként egyegy főtiszt alá rendeltek, mások csak kisebb adókönnyítést kaptak, vagy vajdai birtokok haszonélvezetéből éltek. Ilyen alacsonyabb elemek tűnnek elénk a következő esetből. Matei vajda előtt 1633-ban panaszt tett Pádure páharnic a maga és rokonai nevében, hogy birtokukat, Dádule^ti felét elfoglalták a vajdai lovaskatonák, akik a falu másik, kincstartói kezelésben álló részén éltek. A vajda erre meghagyja a lovasainak, hogy maradjanak meg az őt illető birtokrészen.2 Ezeknél a haszonélvező lovasoknál is alacsonyabban álltak a vadász- és határőr-, plájásfalvak paraszti sorú lakói, akiket éppen csak az különböztetett meg a jobbágyoktól, hogy a vajdának bizonyos szolgálatokat tettek, s ezért valamelyes adókönnyítésben volt részük. Iorga szerint ilyenek tömegestül voltak a vajdaságokban. Jogaikat féltékenyen őrizték, Gheorghe Stefan vajda például 1662-ben Ca§in kolostornak adományozott néhány falut, de azok élénken tiltakoztak, mondván, hogy ők nem vecinek, hanem „fejedelmi falvak az ország őrizetére" ; a vajda erre visszavette őket.3 Ez alacsony kondíciós falvak égészen a legújabb időkig fennmaradtak. Népük néhol, mint a rucári őrök, földjének birtokosává lett, másutt eladományozták, mint a comâneçtii plájásokat 1804-ben, s magánkézen végleg jobággyá váltak.4 A vajdától függő kondíciós csoportok az egész újkori társadalmat áthálózták. A társadalom újkoreleji osztódásában azonban nemcsak a vajda, hanem más hatalmasok 1 Kilitti : Despre vechea organizare administrativá a principatelor románé, 34. 1. 2 Iorga: Anciens documents de droit roumain, I. 120—121. 1. 3 Uo. 210—212. 1. A kondíciósok tömegére uo. 18. 1. 4 Rucär és Comänesti : Rosetti : Despre originea si transformärile ciasei stäpänitoare, 159. 1. jz.