Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 361–404

A ROMÁN FEJLŐDÉS ALAPVETÉSE 397<i3 körül is képződött kíséret, amely idővel, különösen a főtisztek körül, egyre izmosabbá nőtt. A szegényebb szabad elemek így igyekeztek helyzetüket, érvényesülésüket biztosítani. Láttuk, hogy a XV. századi bojárokat egy-egy hívük is elkísérte Kolomeiába. Az elszegődés újkori módjáról Marziának, a costeçtii hotnog fiának 1(500 körül írt levele tudósít, amelyben a logofáthez fordul, s elmondja, hogy szolgálni szeretné, mert szegény és nincs más támasza. Felajánlja birtokát, egy méhesnek való helyet kész házzal, s ígéri, hogy igaz hűséggel lesz, ha a logofát elfogadja.1 Úgy látszik, valami olyanféle kapcsolat volt itt kialakulóban, ami kezdeteiben közel állott a mi familiaritasunkhoz. Folytatása azonban más lett. A főurak famíliája hivatalnokszerkezetté alakult. Tagjai felvették uruk hivatali nevének kicsinyítőképzős formáját : stolnic-stolnicel, päharnic-päharnicel stb., s vele hivatali teendőinek egy alacsonyabb részét. Azonban ez a működés az állam adóztatási szervezetének újkori kibővítése kapcsán főleg adószedésben merült ki. Erről főtisztjüknek számoltak, egyébként szabadok voltak és saját földjükön adómentesen éltek. Háború esetén „hadnagyok" vezetése alatt, „csatánként" vonultak be uruk — a vornicelek a vornic stb. — zászlója alá. Végeredményben azonban vajdai tisztviselők voltak, erre vall a régi sluga mintájára képzett átfogó nevük : slujitor, szolgálattevő. A XVII. századra meglehetős tekintélyt szereztek, a felsorolásokban mindjárt a tisztségviselők után következtek. Néhol falvakba tömörültek, s idővel úgy elszaporodtak, hogy valósággal fojtogatták a társadalmat. Nie. és Const. Mavrocordat éppen ezért kénytelenek voltak erélyes rendszabályokkal csökkenteni számukat.2 Az adózó közszabadoknak az a része, amelyet semmilyen viszony, különleges tevékenység nem tartott felszínen, a helyhezkötődés során természetszerűleg jobbággyá lett. Merőben helytelen az a nézet, hogy a román fejlődés nem ismerte a jobbágyságot és szükségtelenek azok az elméletek is, amelyek a román jobbágyság létrejöttét a török adók nyomásából akarják levezetni. Ez utóbbi mindenesetre hozzájárult ahhoz, hogy a román jobbágyok és egyéb adózók igen súlyos helyzetbe kerültek, magának a jobbágyságnak létrejötte azonban a társadalomfejlődés fentebb vázolt menetéből egészen természetesen következik. Kétségtelen, hogy valamiképen a „szabad" pásztornépesség alsóbb elemei is vezetőktől, uraktól 1 Iorga : Anciens documents, I. 102. 1. 2 A slujitorokról bővebben ld. Giurescu : Noi contributiuni, 12 13.1. és Fii it ti : Despre vechea organizare administrât ivá. 34—35.1.