Századok – 1940
Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 361–404
A ROMÁN FEJLŐDÉS ALAPVETÉSE razeç, megiaç, moçnean, jude$, stb. — legáltalánosabb ezek közül a magyar eredetű részes, ami tulajdonképen inkább életformát, birtoklási módot jelöl. A szabad birtokközösség tagjait nevezték így, s ez az értelem a legújabb korig megmaradt. lordacbi M raguiéinak egy 1820-ban írt leveléből látjuk ezt, amelyben egyik rokonának szemére veti, liogy miután nem tudtak részes módra — ráze§e§te — élni, kénytelenek voltak bojár módra megosztani birtokukat.1 A részes kifejezés korai feltűnése — Costáchescu például már 1447-ből közli egy oklevél regestáját a târzienii ráze.sekről2 — arra vall, hogy ez életforma magyar kezdeményezői, mint különben a magyar elemeknek a településben játszott szerepével kapcsolatban már utaltunk rá, korán gyökeret vertek román földön. Az újkorban a kifejezés egy bizonyos réteg jelzésére állandósul, amelynek nem voltak kiterjedt birtokai, de földjével szabadon rendelkezhetett.3 Eleinte, amíg az aprózódás nem haladt túlságosan előre, jobbágyaik is voltak, így például azoknak a muçcel-megyei Vladeçti-beli megiaçoknak, akik földjüket 1604-ben a rajta élő vecinekkel együtt adták el. Később a jobbágyok kiszorultak, a szabad közbirtokosok egész falvukat kitöltötték.4 Az újkoreleji oklevelek még telve vannak velük, később fokozatosan eljelentéktelenedtek. A XVIII. században még városokban is szerepeltek, később már csak falvakban mutatkoztak.5 A fokozatos süllyedés során egyes elemeik szabadparaszti színvonalon éltek, mások jobbággyá váltak. Ezért van, hogy például a megiaç kifejezés, amely eredetileg a részes szinonimája, s az újkor elején, mint láttuk, még szabad birtokosokat jelölt, legújabban már bérest, jobbágyot is jelentett.6 A XIX. században a részesek néhol már kalákás jobbágyokkal is keveredtek.7 1 Iorga : Anciens documents de droit roumain, I. 72. 1. 2 Costáchescu : Documentele moldoveneçti, II. 286. 1. . 3 Iorga : Neamul Agarici, ràzesi fâlciieni si vasluieni. Analele Academiei Romane Mem. Sect. 1st. ser. II. torn. XXXVII. (1914— 1915) 189. s köv. 1. 4 Bogdan : Despre cnejii români, 40. 1., v. ö. Rosetti : Despre originea si transformärüe ciasei stâpânitoare, 159. 1. jz. 6 Sânzianu : Au-existat räzcsi si în о rase ? Revista Istoricä Romána V—VI. 408—410. 1. (lakiban 1758-ban birtokügyleteknél még „rázesi si impregiurasi" szerepelnek.) 6 Ungarische Jahrbücher IX. 291—292. 1. — A részes szinonimáira v. ö. Rosetti : Despre originea si transformärile clasei stâpânitoare, 154. s köv. 1. Giurescu : Despre boieri (Bucuresti 1920), 127—128. 1. igen helyesen hangsúlyozza, hogy a sokféle név végeredményben ugyanannak a kisbirtokos elemnek különböző ránézeteit adja. 7 Poni : Statistica rázesilor (Bucuresti 1921).
