Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 361–404

A ROMÁN FEJLŐDÉS ALAPVETÉSE 375<i3 körül, a helyi tagozás lassan törte át a közösségek vérségi, vagy álvérségi kapcsolatait. Közben azonban a termelés is differenciálódott, a XVII —XVIII. századi telepítésekben megnyilvánuló intenziválási törekvés révén a fejlettebb művelési ágak is terjedni kezdtek. A vajdák támogatták ezeket, a XVIII. században például halállal fenyegették a Brate§-tó halászait, ha füzeikkel kárt tesznek a partmenti szőlőkben.1 Érdekes volna megfigyelnünk, hogy a fokozatos megtelepedés, az egyre mélyebbé váló kapcsolat a földdel miképen dolgozta át a társadalmat, a kis alapközösségek benső szerkezetét. Sajnos, az első szállások berendezésére forrásos adatunk nincs. Azt, hogy a földdel való kapcsolatuk nem volt szilárd, ingadozásaikból már megállapíthattuk, de éppen így ennek hiányára vall a birtokjogi formák késői kialakulása. Ha ezeket jobban ismernők, akkor talán biztosabb képünk volna a korai közösségek alkatáról is. A középkor végén és az újkor elején megkülönböztetnek öröklött és vásárlott, foglaláson és adományon alapuló, teljes jogú és kondíciós birtoklásokat, de ezek jelentősége, egymáshoz s a társadalom fejlődéséhez való viszonya ma még egészen homályos. Mindössze feltehetjük, hogy az első szállások népe kis közösségi sejtet képezett, s a pásztorcátuntól a faluközösség helyi tagozásáig vezető utat éppen úgy valaminő nemzetségi osztódás segítségével tette meg, mint, ezt későbbi falvak népénél látjuk. ^ Kétségtelen, hogy a középkori román társadalom nemzetségekre tagolódott, s a nemzetségi rend eleinte még a személyi működést is áthatotta. Jellemző ebben a tekintetben, hogy moldvai oklevelek tanúi közt az első időben a tanácsurakat testvéreikkel és gyermekeikkel együtt sorolják fel.2 Valószínűleg az egyes urak, nemzetségfők alatt élő szállások népe is hasonló közösségeket alkotott. A korai telepek ugyan egy vagy két ősi birtokosra mennek vissza, de nevük képzése világosan mutatja a nemzetségi megoszlást : Bonta birtokán Bonteçti fejlődött. A XV. századi birtok-1 Tricolici : lorga : Serisori de boieri (Válenii-de-Munte 1912), VII., Gratiaiii : Nistor : Handel und Wandel in der Moldau bis zum Ende des XVI. Jh.-s (Czernowitz 1912), 44. 1.; malomhely pl. 1451-ből Vasluiu-megyében, a mai Rune község mellett : Costáchescu : Doc. mold. II. 402. s köv. 1.; méhesek, ill. méheshelyek uo. II. 39., 148. s köv., 402. s köv. 1. stb., védelmük : lorga : Anciens documents, I. 15. 1.; Neacsa és Sora uo. I. 90. 1., a bratesi szőlők uo. I. 182. 1. jz. 2 Filitti : Despre vechea orgamzare administrativa a principatelor romane (kny.: Revista de drept public 1934—1935, Bucuresti 1935), 9. 1.