Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 361–404

376 ELEKES LAJOS adományok csak látszatra törik át ezt az elvet. Bár személyre szólnak, az öröklésbe az egész nemzetséget befoglalják. Comarici bojár 1438-ban két falut kap adományul a vajdától azzal, hogy minden jövedelmével együtt örökre „legyen az övé, gyermekeié, testvéreié, unokáié, szépunokáié, ükunokáié és egész nemzetségéé, aki a legközelebb lesz". Szórólszóra ugyanezt olvashatjuk másutt is, például 1443-ban Mihul pisar és fivére adománylevelében : övék, gyermekeiké, testvéreiké ... s egész nemzetiségüké a legközelebbi ágon.1 Hudici vornic, Iuga protopópa s mások okleveleiben a testvérek öröklése nincs megemlítve, de a nemzetség közelebbi része mindenütt szerepel.2 Természetes, hogy a birtokok gyorsan felaprózódtak, néhány nemzedék után részesek tömege osztozott rajtuk, egymáson keresztül-kasul fekvő kis földdarabkákon, bonyolult öröklési ágak szerint. Az egyén eladhatta birtokát, de csak a rokonok és a szomszédok beleegyezésével. Az egyes földdarabkákat pedig az újkorban pontosan számon kellett tartani, s vásárkor részletesen feltüntetni, hogy melyik milyen ágon szállott az eladóra. így is jelezték őket, „ősök" szeiint : „egyik őstől egy nyolcad, másiktól egy negyed" stb.3 A nemzetségi rend hosszú fennmaradása magyarázza, liogy a bú tokközösséget az újkorban vérségi jellegűnek tekintették. Akik egy birtokban részesedni kívántak, azt állították, hogy „egy vérből valók", s azt követelték, hogy a föld „térjen meg a vérhez". Ez az elképzelés hovatovább jogi formulává fejlődött, az említett két nővér, Neacça és Soi a, akik 1517-ben eladták birtokuk felét rokonuknak, ßärbu bojárnak, a másikra nézve „testvérüknek vallották", mire a földek a vajda megerősítő oklevele szerint Çârbu örökségévé váltak. A test vér vallás formulájába mindinkább idegen tartalom csúszott, azt fogadták testvérré, akivel valami gazdasági ügyletet, haszonélvezési, birtok átruházási szerződést akartak kötni. Ez, bár formailag a nemzetségi rend hagyatéka, már arra vall, hogy a régi'kapcsolatokat új tartalom töltötte meg, a vérségi viszony képében az újkorban mind gyakrabban gazdasági összeköttetés bújt meg. Ilyesféle 1 Costächescu : Doc. mold. II. 7. s köv., 144. s köv. 1. — Testvérekről és a nemzetség legközelebbi részéről van szó még pl. Stefan Breb birtokának megerősítésekor uo. 138. s köv., vagy Ilias Çangànàl 155. s köv. 1. stb. 2 Uo. II. 23. s köv., 41. s köv. 1. — Néhol, pl. Dragos viteaz esetében (148. s köv. 1.) az összes örökösök egész nemzetségét befoglalják, nem szűkítik a közelebbi részre. 3 Iorga : Anciens documents de droit roumain, I. 145. 1.