Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 361–404

A ROMÁN FEJLŐDÉS ALAPVETÉSE 373<i3 nyilván csak a kezdeteket jelzi azon az úton, amelyen a táisadalom zöme a telepesélet felé haladt, de célhoz csak jóval később ért. Ezt az utat az életformák, foglalkozáságak vizsgálata mutatja meg világosabban. A cätunok hosszú fennmaradása, a letelepült népesség imbolygása már eleve valószínűvé teszi, hogy rendszeres földmívelés csak lassan fejlődött ki. A széles rétegek élete sokáig az ősi foglalkozásokhoz kötődött. A középkori kereskedelem, az átmenő árukat nem számítva, csaknem tisztán az állattenyésztés, halászat és vadászat termékeire korlátozódott. A halászat az újkorban is igen fontos maradt, jogát és módját részletes intézkedésekkel szabályozták, ezzel kapcsolatosak például a vízfolyás megváltoztatását tiltó rendelkezések, s ezért hangsúlyozzák birtokadományok, cserék, vásárok esetén külön a vizek jogát. Éppen így hangsúlyozzák az erdőket és mezőket is, ami viszont a pásztorkodás fontosságára vall. Mihail Radu vajda például lf>58-ban „minden hasznával együtt" eladományozván egy falut, a felsorolásban a mezőt, erdőt és vizet emeli ki. Fejlett müvelésre valló kifejezéseket ritkábban találunk, az állattenyésztés dominál. A legelők kérdése a XVIII. századnak is egyik legnagyobb, állandó problémája ; a bojárok nem engedték, hogy legelőiket a közbirtokosság használja, s azok kénytelenek voltak messze hajtani állataikat ; ebből aztán folytonos sérelmek, pereskedések származtak, s a vajdáknak részletes intézkedésekkel kellett eldönteniük, hogy milyen területeket szabad, illetőleg kell közlegelőnek használni. Erdélyben, ahol természetesen rosszabbak voltak a legeltetési viszonyok, kihasználták a szomszédország népének ilyen specializálódását, szerződéseket kötöttek román pásztorokkal az állatok ellátására ; Székelyvásárhely nyáját például 1729-ben moldvaiak gondozták, bérért.1 A pásztorkodás jelentősége természetesen még nagyobb volt a középkorban, amikor még az első telepek nagyrészét is csak laza szállások jelezték. Ebben az időben előkelő urak vagyona is jórészt, vagy kizárólag állatokból állt. Jellemző példaként megemlítjük, hogy 1482-ben Tiicolici moldvai nagyvomic fogságba esvén, arra kérte hozzátartozóit, hogy minden vagyonát pénzzé téve siessenek kiváltani. Levelében részletezi az értékeket : lovak, juhok, disznók és általános-1 Adatok : Iorga : Anciens documents, I. 15. (vízfolyás), 113. (Mihail Radu), 14., 136—137. 1. (legelőügyek), és Acte románesti din Ardeal privitoare ín cea mai mare parte la legűturüe secuilor ou Moldova (Bucuresti 1916) 197. 1. (Székelyvásárhely).