Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 361–404

372 ELEKES LAJOS tudomású, hogy a középkori becslések ebben a tekintetben csaknem használhatatlanok.. Azt sem tudjuk, hogy az újkorban mekkora a vajdaságok népe, de azt mindenesetre megállapíthatjuk, hogy ennek földmívelő része aránylag csekély volt. Telepítésekre volt szükség, de erre a célra nem annyira a belföld vagabundusait, mint a környező országok fejlettebb életformájú, magasabb művelésmódokat ismerő népelemeit szerették felhasználni. Ezeket örömmel látták s már a középkorban kedvezményekkel csábították. Alexandrel vajda 1453-ban engedélyt adott I^kani kolostornak, hogy egy földjére, akár kül-, akár belföldről telepeseket hozzon, s a jövendő falu lakóinak különböző kiváltságokat ígért, például azt, hogy gabonájukat úgy árulhassák Suceava piacán, mintha maguk is városiak lennének, vajdai adót, szolgálmányt ne adjanak, ha kereskednek, vámot ne fizessenek stb.1 A XVII—XVIII. században aztán valóságos telepítési láz ütött ki. Az előkelők tömegestül hoztak külföldi telepeseket hosszabb-rövidebb adómentességgel, főleg földönfutókat, így a tatárdúlta Nimirov ukrán népét. Tudjuk, hogy a siculicidium menekültjei is Moldvában kerestek szállást, s általában megérthetjük, hogy miért folytatódott ezidőben is a magyarországi elemek kiszivárgása, ugyanakkor, amikor az éhező havaselvi cigány alig talált gazdát, s a vajdaságok vagabundusai tömegesen áramlottak Magyarország felé. Ez utóbbiak letelepítése még az itteni fejlettebb viszonyok közt is sok nehézséggel járt ; a vajdaságokban nem találták érdemesnek, hogy kísérletezzenek velük, mert csekély gazdasági ismereteiknél fogva minden természeti vagy politikai rendellenesség katasztrofálisan hatott rájuk, s ismét kimozdította nagvnehezen elfoglalt lakóhelyükről. Erdély és más külországok földönfutó, süllyedő nincstelenjei, akik a vajdaságok lazább életrendjében kielégítőbb elhelyezkedést reméltek, fejlettebb életformáik miatt sokkal kívánatosabbak voltak. Már a XVII. században előie számítanak rájuk, várják őket, kétéves szabadságot, máskor ili§, házadó stb. alól mentességet ígérnek.2 A vajdaságok újkori településviszonyainak futó áttekintése megerősítette azt a megállapításunkat, hogy a román nép helyhezkötődésének folyamata lassan haladt, s a bennünket érdeklő korban korántsem fejeződött be. A szállásoknak a középkorban tapasztalt fokozatos megszilárdulása 1 Costácheseu : Doc. mold. II. 461. s köv. 1. 2 Újkori telepítésekre ld. Iorga : Anciens documents de droit roumain, I. 234. s köv. 1. Nimirovra uo. 236. 1. jz.