Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 361–404

KI, К К KS LAJOS kolostoroknak, vagy kiváló uraknak, s nagy volt a sopánkodás országszerte, ha a török embereket rabolt.1 A puszták értékét csak a XV. század derekán kezdik felmérni. Ekkor divatba jön, hogy a vajdák üres földeket adományoznak híveiknek, de egyelőre a benső, lak ott abb területen, s olyanoknak, akik másutt szállásokkal rendelkeztek, s így nem hiányzott a benépesítéshez szükséges emberanyaguk.2 Az első telepek állandósulása párhuzamos a középkori birtokképződéssel, s legjobban azon keresztül figyelhető meg. A XV. században számos példáját látjuk, hogy egy család nemzedékek során át birtokol ugyanazon a helyen, s első szállásaival megveti egy vagy több későbbi falu alapját, viszont találunk olyan esetet is, amikor a birtok valamiképen elvész, s ezzel a már hosszabb ideje kialakult helység is eltűnik. Igen tanulságos ebből a szempontból a moldvai Bontanemzetség története. Bonta-nembeli Marco 1442-ben vajdai megerősítést kap öröklött birtokában, Boutent i helységben. A falu neve pontosan .,Bonta ivadékait" jelenti, s a román helynévadás törvényei szerint egy Bonta nevű foglalóra utal. Ez a XIV. században élt, s a helység már legalább három nemzedéken át öröklődött a családban, tehát eléggé megszilárdulhatott. Ennek ellenére, miután földje a XV. században kikerült a Bonták birtokából, eltűnt. Marco másutt szerzett birtokot, s itt új falut alapított Marcoviceani néven. Ez 1546-ban még utódai kezén volt, utóbb azonban eltűnt, csak emlékét őrzi egy határnév Durneçti környékén.3 A XV. század-eleji Bontesjti szállásjellege erősen szembeszökő, három generációs fennállás nem tudta eléggé megszilárdítani ahhoz, hogy túlélje urainak eltávozását. Marcoviceani sem maradt meg máig, de közben a település előrehaladt, s legalább egy határnév fenntartotta emlékét. A generációs birtoklások azonban rendszerint egy-egy helység megszilárdulását jelzik. így a Sturdzák XlV. századi ősének, Toader Nánescul apjának Nannak birtokán két falu képződött az ősi szállás nyomán, Horgeçti és Náne^ti. Az utódok folyamatos aprózással sokáig bírták ezeket , 1495-ben az ötödik nemzedék kapott bennük vajdai megerősítést. A BoÇ-nemzetség a XIV. század óta bizonyára szintén foglalás jogán bírta Balosine^ti és BoÇe^ti helységeket ; ezek később Nagy István idejében is az ő kezén voltak. A községek és középkori 1 V. ö. O. Górka nézeteit , Revi.sta Istoricâ Românâ V—VI. 42. 1. 2 Pl. Costáehescu : Doe. mold. II. 14. s köv., 20. s köv., 23. s köv. 1. stb. 3 Uo. II. 103. I.