Századok – 1940
Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 361–404
A ROMÁN FEJLŐDÉS ALAPVETÉSE 367<i3 Természetesen nem állítjuk azt, hogy a román társadalom egészének megkötése a magyar hatással kapcsolatos, csupán azt akarjuk érzékeltetni, hogy ez igen jelentős volt éppen a fejlődés elindításában, az elsőnek települő elemeknél. A társadalom nagyobb része lassúbb ütemben, s már a maga fajtájabeli úttörők nyomán haladt. Ezeknek megtelepedése a XIV—XV. században ment végbe, a tömeg a XV—XVI. században követte őket, még mindig tekintélyes csoportokat hagyva hátra megkötetlenül, ősi állapotban. A település első szakaszát az a pár helység jelzi, amelynek határait már a XV. század elején „ősidők óta" változatlannak mondják.1 Ezekről fel kell tennünk, hogy népük legalább két-három nemzedéken át, tehát mintegy a XIV. század közepe óta egyhelyben maradt. Néhány esetben valóban sikerül a helység névadó alapítóját valamelyik XIV. századi személyben felfedeznünk. Azonban ezek az esetek igen ritkák, a korai település szórványos volt, hiszen említettük, hogy a XV. században még a leglakottabb vidékeken is bőven akadt puszta. A település következő szakaszán elsősorban ezeket töltötték ki. A XV. századi települők a lakott "övben fekvő megszállatlan helyeket keresték fel. Olykor oklevelesen kimutatható, hogy a falvak névadó őse a XV. században még teljesen lakatlan területen foglalt szállást. Például egy Tivadar nevű előkelő 1428-ban és 1438-ban megerősítést kapott a moldvai vajdától egy telepre, amelynek főnöke Tador Meleçcu. A falut, amely a Berheci vidékén mindmáig megmaradt, Mele^cu utódairól Meleçcaniinak nevezték el. ( De így nevezik azt a patakot is, amely a falunál folyik el, , s amelyet az 1438-i oklevél Meieren patakának mond. Vagyis a vizet, a vidéknek azt az egységét, amely nemcsak a tele-I pülés, hanem bármilyen emberi élet szempontjából elemien ^ fontos, csak arról az emberről nevezték el, aki 1438-ban a I község vezetője volt. Nyilvánvaló, hogy előtte ezen a földön más nem élt.2 A korai települések gvérségére jellemző, hogy a helységek határát csak általánosságban jelzik, rendesen az említett formulával : ahol ősidők óta voltak, — holott J később, sűrűbb népességű vidékeken pontosabb határírásokat is találunk. Az adománylevelek elsősorban selokról szólnak, \ az ember volt a nagyobb érték, nem a föld. A rabokat becses ajándékul, egyenként, szállásonként adományozták a kedvelt > 1 Többet felsorol Rosetti : Despre originea si transformärile ciasei stäpänitoare din Moldova. Analele Academiei Románé Mem. Sect. Ist. ser. II. torn. XXIX. 1906, 163. 1. 2 Costáchescu : Documentele moldoveneçti, II. 26. s köv. I.
