Századok – 1940
Tárca - DOMANOVSZKY SÁNDOR: Károlyi Árpád † 357
TÁRCA 357 elég közel vinni a nép, a helyi közösség valódi életéhez, ennyiben tehát a modern népiség- és helytörténet tudományos céljait nem sikerült megvalósítania. De a céhbeli történetírás sem nélkülözheti a „műkedvelők" helytörténeti kutatómunkáját, ha azt a K.-éhoz hasonló elismerésre méltó alaposság, szorgalom és lelkesedés jellemzi. Bakács István János. Tárca. Károlyi Árpád f 1853—1940. A ravatalnál 1940 október 29-én elmondotta dr. Domanovszky Sándor. A Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Történelmi Társulat, a Magyar Nemzeti Múzeum, különösképen az Országos Levéltár, a Bécsi Magyar Kultúrintézetek, főképen a Gróf Klebelsberg Kunó Magyar Történetkutató Intézet és a Külföldi Collegiumok Kuratóriuma nevében búcsúzom földi porhüvelyedtől, nagy halottunk, Károlyi Árpád. Ügy a Magyar Tudományos Akadémia, mint a Magyar Történelmi Társulat nagyrabecsült tiszteleti tagját siratja Benned, a nagy magyar történetírót, a módszeres magyar történetírás első igazi úttörőjét, ifjabb nemzedékek áhítatos tisztelettel követett mesterét. Voltak újabb történetírásunknak Előtted is kimagasló nagyságai, de annak a szigorú, kritikai analízisen fölépült nagyvonalú szintézisnek, melynek módszerét a XIX. század második fele munkálta ki s amely a földolgozó történetbuvárral szemben nagy követelményekkel lépett föl, első igazi képviselője Te voltál. Munkáidnak hosszú sorát a mult század hetvenes éveitől az Országgyűlési Emlékek XII. kötetéig — a XIII. haláloddal kéziratban, csonkán maradt reánk — nagyrészt az Akadémia és a Történelmi Társulat publikálta. Nem azért említem ezt itt, hogy ez alapon nekik érdemet tulajdonítsak, hiszen minden egyes munkád csak fényt és dicsőséget árasztott kiadójára és büszke volt az, aki írásaidat kiadhatta. Módszerességed, a szigorúan betartott tudományos keret, amely lehetőleg a fölkutatott forrásanyag legkiemelkedőbb részének közreadását is kötelességének tartotta, — hogy ezzel a tárgyra vonatkozó további kutatásnak is tápot adjon, — természetszerű következménye volt, hogy tudományos intézmények sorozatait kerested föl legszívesebben, amelyek viszont örültek, ha munkatervük egy-egy nagyobb fontosságú föladatára Téged nyerhettek meg, aki formában is mindig kiválót és tökéleteset adtál, eleven művészi olvasmányt nyújtottál. Ámbár a földolgozásban a tudományosság rovására sohasem voltál hajlandó a legkisebb engedményt is tenni, mégis munkáidat széles körök igaz élvezettel olvasták, mert az olvasót tőlük semmi céhbeli nagyképűség vagy a forma elhanyagolásából származó szárazság el nem riasztotta.
