Századok – 1940

Szemle - Iorga; N.: Istoria Bucureştilor. Ism.: Gáldi László 353

SZEMLE 353 „biztos látású államférfi" nem mutatkozik a könyvben, S. őt a lírai hős szerepére kárhoztatja. Célzatossága és elfogultsága mellett ez S. könyvének legnagyobb hibája. Benda Kálmán. Bonnenfant: Eglises rurales du département de l'Eure. I—II. Paris 1937. A. Picard. 4° VIII, 152 ; 154—316. 1. — B. kanonok a francia helyi egyháztörténetírásnak egyik legkiválóbb képviselője. Sok kitűnő részlettanulmány után megírta működése környezetének, az évreux-i egyházmegyének történetét (ism. Századok 1937, 497— 98. 1.). E mintaszerű munka mellett teljesen méltó helyet foglal el a most ismertetendő két kötet, sőt annak nagyszerű folytatása és kiegészítője. Ezekben B. inkább mint művészettörténész mutatkozik be. 1902 óta gyűjtötte egyházmegyéje templomairól az adatokat, s 1909 óta a fényképeket és egyéb ábrázolásokat. Levéltári kutatásokat végzett és személyesen is bejárta a művében ismertetett falusi templomokat. Az így összegyűlt, jórészt első kézből való óriási anyagból — igazán párját ritkító fényűző kiállításban — közzétette a legfontosabb adatokat és 150 külön mellékleten — a birtokában lévő több ezerből gondosan kiválasztva — 624 mélynyomatú képet közöl 255 falusi templom épületéről és berendezéséről. A templomokat a megfelelő plébániák betűrendjében tárgyalja. Minden képhez a lehetőség szerint alapos művészi és történeti megjegyzéseket fűz, ós könyvészeti jegyzeteket közöl. Műve végén igen használható, tárgy szerint csoportosított áttekintést ad az ismertetett képekről, szobrokról és egyéb templomi felszerelésről. Tisztelettel és csodálattal állunk meg az évreux-i püspökség életének és műveltségének e beszédes tanúi előtt. Jól tudjuk, hogy hasonlóról itthon nem ábrándozhatunk — márcsak hazánk történetének mostoha alakulása miatt sem. De B. műve kiáltva érezteti velünk annak szükségességét, hogy minden ilytermószetű morzsát is a leggondosabban összegyüjtsünk. Szőnyi Ottó szép könyve (Régi magyar templomok) országos viszonylatban megtörte a jeget, s.vannak már értekezéseink egy-egy vidék templomairól is. De mindez még édeskevés ! Egyházmegyéink művészeti bizottságainak nemcsak az új műemlékek ellenőrzése volna a feladatuk, hanem a régiek mennél gondosabb feldolgozása is. A falusi templomok tanulmányozásával a nép lelkének mélységeibe szállunk le, és kézzelfoghatóan tapasztalhatjuk a vallás és a művelődés, az egyház és a nép közötti kapcsolatokat. Vanyó Tihamér (Pannonhalma). Iorga, N.: Istoria Bucurestilor. Bucuresti 1939. 8° 397 1. — Bukarest történetével aránylag kevesen foglalkoztak. Ionnescu-Gion színesen megírt, de módszerében már régen elavult monográfiája óta I. könyve az első összefoglalás. E csekély érdeklődésnek egyik oka talán az, hogy Bukarest adatszerű története aránylag igen későn kezdődik. A XV. század előtti korról I. sem mond újat ; a legendás alapító, „Bucur apó" („mosul Bucur", 8. 1.) alakját egyáltalán nem helyezi új világításba. Ezzel kapcsolatban még azt sem domborítja ki, hogy a XV. század elejéig a város helyén nem Bucuresti, hanem Cetatea Dâmbovitei állott (v. ö. mégis a 26. l.-on mondottakkal), amiből persze az következik, hogy Bucur, a „városalapító pásztor" és az aránylag késői Bucureçti elnevezés között jelentékeny űr tátong. Ha meggondoljuk, hogy — éppen úgy mint fenn Moldvában — Havasalföld központja is lassan tolódott el a hegyektől a síkság felé, joggal tehetjük fel, hogy e városalapítás gyökerei is kapcsolatban állanak az Erdélyből kisugárzó városkultúrával. A történeti összefoglalás «sak a XVI. század 2. felétől kezd szemléletesebbé válni : ekkor már Századok 1940, VII—VIII. 23