Századok – 1940

Szemle - Horváth Jenő: Váradi freskó. Ism.: Benda Kálmán 354

354 SZKMLE 1. egy francia utazó, Lescaloppier érdekes megfigyeléseire támaszkodhatik. Nagy kár, hogy a városi élet kialakulásával kapcsolatban nem kapunk világos képet a lakosság fejlődéséről és etnikai összetételének változásairól ; még a görög betelepülésről is, mely tetőpontját a XVIII. században érte el, csak szórványosan esik szó. A magyar elem szerepe még jobban háttérbe szorul. A 64. l.-on I. a beköltöző olasz szerzetesekről írva megjegyzi, hogy kolostorukat bärätie-nak nevezték. Zárójelben a magyarázat : bárát (sic!) = frate. Nem lett volna becsületesebb expressis verbis megmondani, hogy az olasz szerzetesek mellett voltak magyar papok is, s hogy a bärätie elnevezés épp e magyar kultúrhatás emlékét őrzi ? A magyar kapcsolatok más alkalommal is hasonló elhallgatásban részesülnek. A várostörténeti szempontból kevésbbé jelentős politikai összeköttetésekre még csak jut egy-egy félmondat (pl. II. Rákóczy György és Brâncoveanu Konstantin kapcsolatáról, 74. 1.), de sehol semmi Dezsericzky Ince bukaresti tartózkodásáról (vö. Józsa J., Erdélyi Múzeum XXXVI. 2, 406—8. 1.) vagy azokról az ösztönzésekről, melyeket Lázár György a kolozsvári piaristáktól merített a bukaresti Szent Száva-intézet átszervezéséhez. Nincs szó a magyar kultúra szerepéről a színházkultúra megindulásában (217. 1.) s a magyarországi zenészek, főleg Wachmann közreműködéséről a bukaresti zenei élet megszervezésében. A régi magyar mesteremberek említése egészen futólagos (206. 1.) s kíváncsiak lennénk, ki volt az az előkelő magyar („cutare Ungur de neam mare" 120. 1.), aki I. szerint a XVIII. században járt Bukarestben. A francia kapcsolatok elemzése elég részletes. Érdekes kereskedelemtörténeti részlet, hogy az első angol posztót, anglia néven (v. ö. újgörög 'AYÏHCO 1775-ben hozta Bukarestbe egy „Neagul Liptcanul" nevű kereskedő, ami arra utal, hogy a közvetítő Lipcse városa volt. A modern fejlődést jól mutatja a gazdag illusztráló anyag, de sajnos, csak ritkán tudjuk meg, mikor és ki építette a fontosabb épületeket, milyen művészi hatások érvényesültek, stb. Még nagyobb hiányát érezzük a megfelelő térképeknek, a statisztikai adatoknak s általában a városfejlődés földrajzi áttekintésének, melyre nézve I. könyvét a legújabban megjelent „Enciclopedia României" („Tara Româneascà"1 П. 546. s köv. 1.) jól egészíti ki. Ez utóbbi jól szerkesztett, bár nem mindig tárgyilagos díszmunka Bukarestre vonatkozó fejezete, ha rövidebb is, de sokkal világosabb, mint I.-nak sok adatot tartalmazó, de felépítésében és módszerében igen kezdetleges 400 lapos műve, mely minden tekintetben messze elmarad a művelődéstörténet és a városföldrajz mai követelményei mögött. Gáldi László. Horváth Jenő: Váradi freskó. Nagyvárad története. Budapest 1940. Cserépfalvi. 8° 183 1. — Ahogy maga mondja a szerző, Nagyvárad életéből csak néhány színt akar elénk tárni, de ennél sokkal többet ad, végigkíséri a város és a vár fejlődését ezer éven át. Nagyvárad már az első Árpádoktól kezdve mindig elöljárt a magyar városok között. Kiváltságos egyházi helyzete, a Szent László iránti kegyes ragaszkodás királyaink és államférfiam к zarándokhelyévé avatta. Földrajzi helyzete a Királyhágó kapujában békében hatalmas kereskedelmi és ipari gócponttá, a törökkor háborúiban Erdély 1 Itt jegyezzük meg, hogy a cím (Tara Românesca) megtévesztő: ez az elnevezés a történelem folyamán mindig csak Havasalföldet (Munténiát) jelentette, szembeállítva Moldvával és Erdéllyel. Most a szerkesztők mégis a mai Románia egész területét nevezik így !