Századok – 1940

Történeti irodalom - Lengyel Tamás 330

330 TÖRTÉNETI IRODALOM 330 a német nyelv segítségével még élénkebb kapcsolatban volt egymással. Később, 1825 után a Magyarországon nevelkedett és a magyar irodalmi, nyelvi, politikai mozgalmak hatása alatt kifejlődött Palacky lesz a cseh nemzet vezetője. Ezután azonban a két nemzet érintkezése mind ritkább lesz, sőt rövidesen ellenséges vetélytársaivá lesznek egymásnak. S. meggyőzően bizonyítja, hogy a cseh felújulás a magyar mozgalom hatása nélkül nem lehetett volna olyan eredményes és lendületes, mint amilyen lett 1849 után. Az évkönyv nyolcadik kötetében egészen új kezdeményezés tűnik föl : az előzőkkel szemben egységes jellegű. Nem különböző korokból vett rövid értekezések gyűjteménye, hanem mindössze három nagyobb terjedelmű tanulmányt közöl s mindegyik a szabadságharcot követő negyedszázadból meríti tárgyát. Ez a kezdeményezés annál értékesebb, mert történelmünknek ebből a korszakából még igen sok kérdés vár megoldásra, pedig mai kulturális, gazdasági és politikai életünknek alapvető problémái nagyrészt éppen ebben a korban alakultak ki. A kötet első és legterjedelmesebb értekezése Kósa Jánosé. : Die ungarische Kolonisationsfrage um die Mitte des 19. Jahrhunderts. Behatóan foglalkozik azokkal a rendkívül szétágazó kérdésekkel, amelyek e korszak Magyarországra vonatkozó telepítési terveivel kapcsolatosak. A bécsi kormányzat germanizálási szándékkal folytatni akarta az előző század nagy német telepítéseit ; terve alkalmas lett volna arra is, hogy Amerika helyett közelebbi, keleti területre vezesse le a német birodalom népfölöslegét. Az abszolutizmus korának tehetetlen kormányzata azonban nem sokkal jutott túl a hosszadalmas tárgyalásokon, míg végre saját nehézkessége, a pénzügyi akadályok és a magyarság ellenállása végleg útját nem vágták ezeknek a törekvéseknek. Ugyanígy nem valósult meg a magyarságot szintén létében fenyegető másik terv sem, hogy az 1849-i összes politikai foglyokat deportálják Európán kívüli világrészekbe s ezáltal a magyarság egész vezető rétegét eltávolítsák. K. részletesen tárgyalja a XIX. századi telepítések és kolonizációs tervek eszmei hátterét is. Lengyel Tamás (Die Ungarn und der Krimkrieg) azt mutatja ki, hogy milyen nagy szerepe volt a magyar emigránsok működésének Nyugat-Európában és Törökországban Ausztria külpolitikájának alakulására. A keleti bonyodalmak kirobbanásakor Ausztria a legjobb kapcsolatokban volt Oroszországgal s azt lehetett várni, hogy közös erővel fogják Törökországot felosztani. A nyugati és a török diplomácia azonban ügyesen kihasználta saját céljaira a magyar emigránsokat és a magyarországi belső forradalmi törekvéseket. Állandóan azzal fenyegette Ausztriát, hogy szövetséget köt velük, támogatja az elnyomott népek szabadság-törekvéseit. Az európai forradalmi párt csakugyan létében fenyegette volna Ausztriát egy általános európai háború esetében. A nyugati hatalmaknak azonban nem ez volt a céljuk, hanem csak az, hogy Ausztriát elszakítsák Oroszországtól s maguk mellé állítsák. Ezt el is érték : Ausztria szembekerült Orosz-