Századok – 1940

Történeti irodalom - Bartucz Lajos: A magyar ember. A magyarság antropológiája. Ism.: Varga Endre 321

326 TÖRTÉNETI IRODALOM 326 kezményeként a magyarság rasszelemeinek arányában — a dinári, alpi (és nordikus) rasszok javára — figyelmen kívül nem hagyható eltolódás állott elő. E korszak ezenkívül érthetőleg magával hozta a különféle rassz-elemek mind nagyobbmérvű elkeveredését is, ami főleg a legutóbbi száz esztendőben oly rohamossá vált, hogy a még meglévő regionális antropológiai szigetek, beolvadt ethnikai rögök és népi maradványok közeli teljes eltűnésével kell számolni. így alakult ki (s alakul) az élő magyar nemzettest, melynek alapanyagát, összesen kb. felét ma is a két ősi rasszkomponens : a turanid és keletbalti alkotja. A turanid rassz, illetőleg ennek itt kifejlődött, teljesen europizálódott formája : az Alföld-rassz a mai magyarság legtipikusabb — mert sehol másutt elő nem forduló — alakja, mely az idők folyamán elszenvedett súlyos vérveszteségek ellenére a magyarságnak jelenleg is kb. egy negyedét (25%-át) jelenti. E kettővel számban és jelentőségben vetekedik a mai magyar nemzettest kb. 20%-át, sőt a vele rokon tauriddal együtt 25%-át, tehát szintén kb. egy negyedét kitevő dinári rassz. A dinári elem ily nagy számának s a múltban volt fontosságának felismerése B. érdeme. Annak dacára, hogy amióta a magyarságról képes ábrázolásokat birunk, a dinári típusok gyakorisága azokon rendesen szembeszökő s a figyelmesen szemlélődő utas az ország hatalmas területeinek magyar lakosságán ugyanezt tapasztalhatja, e rassz szerepét korábban nem részesítették kellő figyelemben. Pedig a dinári elem volt az, mely az ősi, turanid rassz fogyatkozó számát a gyarapodó többi rasszokkal szemben ellensúlyozva, a magyarság ú. n. „törökös", vagyis mozgékonyabb, harciasabb elemét pótolta, s mely beütések formájában az Alföldrassz egyedeiben is oly sűrűn megjelenik, hogy azzal az említett, legmagyarabb típus kialakításában szinte el h atárol h atat I anu 1 résztvesz. A nemzettest még hátralevő egynegyed részét az alpi (15%), nordikus (4%) és mediterrán (1 %) rasszok alkotják, végül a mongolid elem előfordulását Bartucz kb. 4—5%-ra teszi. Ügv látszik azonban, hogy ez utóbbi inkább elméleti szempontból, talán bizonyos koponyaméretekre értendő, az ily címen közölt illusztrációs anyag ugyanis, pusztán a képek alapján, az olvasó előtt jórészt egészen europid jellegűnek tűnik fel. (Kár, hogy hasonló típusoknak a többi európai nemzetek körében is nem egyszer tapasztalható előfordulására nézve B. százalékos adatokat nem nyújt. Ily összehasonlítás komoly kiindulópontot szolgáltathatna annak tárgyilagos megvizsgálására : lehet-e valóban s ha igen, mily mértékig, a mai magyarság speciális ázsiai vonásáról beszélni í!)1 1 Nem hallgathatjuk itt el, hogy B.-nak az Ungarische Jahrbücher-ben (19. k. 1939. 182 320. 1.)" megjelent cikkei (Die körperlichen Merk male des heutigen Ungarntums ; Die Rassenelemente des ungarischen Volkskörpers ; Die Geschichte der Rassen in Ungarn und das Werden des heutigen ungarischen Volkskörpers), melyek szóbanforgó munkájának anyagát a külföld felé vannak hivatva közvetíteni, a magyar faj típusáról, ill. jellegéről elmondotta-