Századok – 1940

Történeti irodalom - Miskolczy Gyula ld. A gr. Klebelsberg Történetkutató Intézet 327

TÖRTÉNETI IRODALOM 327 Ezekben foglalható össze az a kép, melyet В. a magyarság antropológiai keresztmetszetéről felrajzol, s aki a magyar fajt ismeri, érzi, hogy e kép — főleg ami a mai nemzettestet illeti — a további részletes felvételek során is már csak kisebb mértékig, csupán egyes vonásokban módosulhat. Eltekintve azonban B. eddigi alapvető munkájának s remélhető további kutatásainak a legkülönbözőbb szempontokból való nagy jelentőségétől, e helyen csupán az embertan és a történettudomány kapcsolatára óhajtunk még egyszer visszatérni. Mint ismertetésünk érzékeltetni próbálta, az antropológia (az archaeologia és nyelvészet mellett) a harmadik hatalmas reflektor, mely — a nemzettest kialakulásának biológiai folyamatáig, a népek őstörténetének gomolygó, homályos első szakaszáig elhatolva — az írott források előtti kor sötétségébe bevilágít. A faj története a földben eltemetve fekszik (hiszen a sírmezők a valaha élt emberanyag nagy részének antropológiai emlékét fenntartják), illetőleg a ma élő nemzet csontjaiban, szomatikus bélyegeiben van feljegyezve. Az antropológia feladata, hogy e forrásokat feltárja, a feljegyzéseket elolvassa s a történettudomány rendelkezésére bocsássa. Viszont ez utóbbi, főleg a telef^iléstörténet (családtörténet stb.), amannak szintén hasznos viszontszolgálatokat tehet : egy-egy terület lakosságának ethnikai és egyéb változásait megmutatva, az illető terület élő vagy holt antropológiai anyagának feldolgozását igen megkönnyítheti és helterjesebbé teheti. Mint B. úttörő munkája mutatja, az archaeologiával máris szorosan együttműködő s a helytörténettel, nyelvészettel stb. a jövőben remélhetőleg hasonlóan közeli kapcsolatba lépő embertani tudomány további előhaladásától mind Magyarország területének ethnikai múltjára, mind a magyarság fajtörténetére nézve még igen sok és hasznos eredmény remélhető. Varga Endre. A Gróf Klebelsberg Kunó Magyar Történetkutató Intézet évkönyve, VII. és VIII. évf. Károlyi Árpád és Angyal Dávid közreműködésével szerk. Miskolczy Gyula. Budapest 1937. 4° (10), 350 (2) 1. Uo. 1938. (8) 293 (3) 1. A bécsi magyar történeti intézet évről-évre megjelenő kötetei már szinte nélkülözhetetlenül hozzátartoznak történettudományunk arculatához, jeléül annak a fontos szerepnek, melyet ez az kat jobban kidomboríthatták volna. Ily, egyébként is érthetetlenül túlzottnak látszó mondat pl. : „Man könnte manchmal glauben (t. i. egyes községekben a lakosság 20—25%-áról), dass man es nicht mit Ungarn, sondern mit richtigen Chinesen, Tungusen oder Japanern zu tun hat. . .", vagy épen oly tabella, mely az említett kínait, tungúzt és japánt (s az ajnót, csukcsot és burjátot) a magyarsággal „rokon" népek között sorolja fel stb., legalábbis a felületesebb olvasó számára, ki a cikkek más szövegrészeiben elmondott ellenkező irányú, helyes megállapításokat esetleg kevésbbé jegyezte meg, a magyarság antropológiai képének — magyar oldalról is megerősített — téves elképzelésére adhatnak alkalmat. (A félreérthető kitételek stb. közül kiragadott példákat ld. a 235., ill. 278. 1.).