Századok – 1940
Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 278–313
A KOMÁN FEJLŐDÉS ALAPVETÉS К 309 Azonban tény, hogy a román telepestársadalom elsőnek a magyar telepek övében forrott ki. Ha ezeket az adatokat összegezzük, akkor valami megközelítő képet nyertünk arról a valóban alapvető hatásról, amit a kárpátalji magyar szervezés a román élet európai alakítására gyakorolt. Erről a hatásról szólva nem hallgathatunk el egy csábító feltevést ; nem tartozik ugyan szorosan tárgyunkhoz, de az erdélyi román történet kezdeteire nézve hasznos lehet. Tudvalevő, hogy Magyarországon az első rendezett oláh telepek határmenti királyi birtokokon tűnnek fel а XIV. század derekán, amikor a hegyeken beszüremkedő pásztornépesség nyilván már elárasztotta az erdélyi középhegységet, s a birtokok vonzásának engedve, szélein néhol már le is települt, azonban egészen más viszonyok közt, mint a királyi földeken szervezett társai. Ezt igen helyesen úgy magyarázzák, hogy ezeket az oláhokat a királyi várbirtok szervezésével kapcsolatban telepítették le s belevonván annak vérkeringésébe, magasabbra emelték, mint ahova magánföldekre került társaik juthattak. De ezzel nem magyaráztuk meg azt, hogy telepeik úgyszólván a semmiből tűntek elő, s felbukkanásukhoz közeli időben már eléggé fejlett közigazgatási és társadalmi viszonyok közt éltek, körülírt jogaili voltak s katonáskodó előkelőik már megindultak a magyar nemesség felé vezető úton. Mindezzel a magyar várbirtok fejlődésébe kapcsolódtak be, de magasabb fokon, mint a román viszonyok ismeretében várni lehetne. Ezt a problémát a korábbi határalakulatok szervező munkáján át magyarázhatjuk meg, amely bizonyos tekintetben mintegy előkészítette a várbirtokok szervezését. Utóbbiak a benső intenziválás kapcsán fejlődtek ki, a királyok birtokaik értékében akarták pótolni azt, amit elődeik területben elvesztettek. Nyilvánvaló, hogy felhasználták azt a népességet, amellyel a külső határalakulatok, mint Szörény esetében konkréten láttuk, sikerrel kísérleteztek. Azt kell meggondolnunk, hogy a királyi birtok oláhsága mindig egy magyar szervezésű határvidék hátában fekszik, a krassói kerületek Szörény, Hátszeg a Litva-föld, Szelistye-Omlás-Fogaras az argeç-câmpulungi határzóna, Máramaros Moldvabánya vidékének átellenese. Mármost adataink vannak arra, hogy a külső határszerkezetek kapcsolatban álltak a mögöttes területtel. A Talmácsiak egyszerre birtokoltak a Kárpátok két oldalán, mégpedig közel száz évig : 1311-ben még érdemesnek vélték megerősíttetni Korlát comes említett adomány le veiét.1 Belsőoldali birtokaikat röviddel 1 Zimmermann—Werner : Urkundenbuch, I. 303. 1.