Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 278–313

310 ELEKKS LAJOS utóbb cserébe adták a királynak, aki várbirtokot szervezett belőlük. Később e területek a szász egyetem kezére jutván, román népük sokat vitatta eredetileg kedvezőbb jogállását.1 Kétségtelen, hogy itt a határszerkezet volt a későbbi várbirtok alapja. Másutt a helyzet nem ilyen tiszta, de azt több helyen látjuk, hogy a határszerkezet a Kárpátok mindkét oldalára támaszkodott, így a szörényi bánság a határok középkorvégi újjászervezése idején, s a XIII. században a német lovagok. Valószínű, hogy a határszervek sorvadása idején, sőt talán már korábban értékesíteni akarták a belső országban is azt a népelemet, amelyet a külső alakulatok hatáskörükbe vontak. Megfogható példát találnánk erre a johannita-oklevélben, amely szerint egy bizonyos Harczoc föld Litva telepítője, Litvoj vajda alá tartozott. Ez a föld nem került a renddel kapcsolatba, adóját a király magának tartotta fenn, elképzelhető tehát, hogy nem is feküdt a Szörénységben. Egyesek nézetünk szerint helyesen — a hunyadmegyei Hátszeget (Hatscoc) keresték benne, mások tagadták ezt, az olvasás pedig bizonytalan. Ha a Hátszegelmélet elfogadható, akkor kétségtelen bizonyítékunk volna arra, hogy a várbirtok későbbi oláh kerületeinek földjén olyan ember volt a főnök, aki az átellenes határszervezetben oláh települést vezetett. Mivel munkája nyilván itt is ugyanaz volt, igazolva látnók azt a feltevésünket, hogy a határmenti királyi birtok román népének telepítését és szervezését már a túloldali magyar alakulatok megkezdték. Azonban, ha ezt az adatot nem is fogadnók el, a fejlődésből s a fent elsoroltakból ugyanerre az eredményre kellene jutnunk. Lehetséges, hogy a határszervezet még nem mindenütt indította el a románok rendszeres áttelepítését, de bizonyosra vesszük, hogy a várbirtok olyan elemeket értékesített, amelyeket a határszervezet erre már előzőleg képessé tett. így válik érthetővé, hogy e birtokok népe feltűnően rövid idő alatt olyan életformákat tudott elsajátítani, amelyek más magyarországi testvéreikétől gyökeresen eltérnek, viszont megfelelnek annak a rendnek, amelyet Szörényben a várbirtok alakulását megelőző időben tapasztaltunk. Ez magyarázza, hogy azok az oláhok, akik a XIII. sz. elején elsőnek 1 Balássy : Szelistye és Talmács várának és területének jogtörténelmi nyomozása. Századok 18Í2, 86. s köv. 1. Talmácsi Miklós a belsőoldali birtokokat cserélte el - Loystha nyilván Basaraba államalkotásával kapcsolatosan, akkortájt veszett el — s erre azt a kifejezést használta, hogy a birtokot visszaadta a királynak. Tehát a benső oldalon is éppúgy királyi adományból birtokolt, mint Lovsthában.