Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 278–313

291) ELEKES LAJOS Az alábbiakban azt vázoljuk, miként tűntek fel az első kiforrottabb román alakulatok magyar vezetés alatt, a Szö­rényi bánság hatáskörében, később pedig, tanulmányunk második részében azt is látni fogjuk, hogyan bontakozott ki a magyar nyomokon a román település, a helyhezkötött társa­dalom elemi szervezete. A tatárdúlást követő újjászervezés idején IV. Béla király átmenetileg a johanniták segítségét vette igénybe a kunföldi terjeszkedés fenntartására. A lovagok 1247-ben hűbérül kapták tőle „totam terrain de Zeurino cum alpibus ad ipsam pertinentibus et aliis attinentiis omnibus, pariter cum kene­zatibus loannis et Farcasii usque ad fluvium Olt, excepta terra kenezatus Lynioy (helyesen olv. Litvoj !) vaivodae, quam Olatis reliquimus, prout iidem hactenus tenuerint". Az oklevél következő rendelkezései szerint a kenézségek jöve­delmének fele a rendet, fele a királyt illeti, a király átengedi a rendnek azoknak a jövedelmeinek felét, amelyek Litvoj földjéről — Lytua, excepta terra Harczoc — illetik. A vidéket Erdélyből látják el sóval. Az oláhok külső támadás esetén „cum apparatu suo bellico" támogatják a lovagokat s viszont. A terület bírói joga a lovagokat illeti, de a „contra maiores terrae" hozott vérítéletek ügyében a királyhoz lehet felleb­bezni. A rend megkapja Kunországot is, de azzal a különb­séggel, hogy ennek huszonöt évig teljes adóját élvezheti. Itt is van egy vajda, Litvojjal azonos helyzetben. Végül a. lovagok megígérik, hogy Magyarországból nem visznek ki telepeseket.1 A király tehát sajátjaként rendelkezett a Szerénységgel, s ez — más nézetekkel szemben — egészen természetes, mint­hogy itt már korábban magyar bánság volt. A térítéskori kun függésre gondolva azt is jogosnak érezhette, hogy Kun­országot eladományozza, azonban itt kedvezőbb feltételeket szabott, nyilván azért, mert a lovagoknak nehezebb munkát kellett volna végezniök. Első pillanatra a tatár hódítás nyo­mainak eltüntetésére gondolhatnánk, hiszen az oklevél céloz rá, hogy a Szörénységet. is védeni kell „külső támadás" ellen. Csakhogy ez valószínűleg az akkori bulgár ellentétekre vonat­kozik.2 A tatárok viszont visszahúzódtak Havaselvéről s nem törölték el a vidék szervezetét : látjuk, hogy az oltontúli 1 Zimmermann -Werner : Urkundenbuch, I. 73. s köv. 1. A Lit­voj név helyes olvasására ld. Bogdan megjegyzését : Analele Aca­demiei Románé Mem. Sect. 1st. ser. II. torn. XXIV. 193. 1. Földjének Litva neve is erre utal. 2 V. ö. Onciul : Originile principatelor románé, 49. 1. — 1V. Béla 1254-i oklevelét ld. Hurmuzaki, 1/1. 259. s köv. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom