Századok – 1940
Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 278–313
A ROMÁN FEJLŐDÉS ALAPVETÉSE 307 részeken is volt egy vajda magyar fennhatóság alatt. Terjeszkedésük ekkortájt legfeljebb abban nyilvánult, hogy — mint Béla király 1254-ben panaszolja — adófizetőjükké tették Cumaniát.1 Ezek után úgy hisszük, hogy a lovagok terjeszkedése csak azokon a steppés keleti részeken ütközött volna komolyabb akadályba, amelyekre a magyar megszállás soha nem terjedt ki. Munkájuk főcélját másutt kell keresnünk s az oklevélben ők maguk adnak irányjelzést azzal az ígéretükkel, hogy a belországból nem visznek ki telepeseket. Havaselve települése még a kárpátalji részeken is igen gyér lehetett, s IV. Béla, a nagy építő ezen a hiányon is segíteni akart, amikor a határterületet, a lovagok munkáját is felhasználva, szorosabban akarta országához csatolni. A lovagoknak telepítőmunkát kellett volna végezniök. Magyarokat azonban nem telepíthettek, mert rájuk a benső újjáépítés munkájában volt szükség. Viszont kedvező lehetőség kínálkozott azokban az oláh pásztorokban, akik, mint láttuk, évekkel korábban tömegesen árasztották el a Szörénységet, s akik akkor nyilván már tekintélyes csoportokban vándoroltak nyájaikkal a hegyek és a síkság legelői között. Az oklevél külön kiemeli a szörényi alpok jövedelmét, holott bányamívelés, vagy ilyesmi még nem volt. A gazdag sótelepek sem álltak munkálás alatt, hiszen a szükségletet Erdélyből fedezték.2 A hegyek jelentőségét tehát- csak hegyipásztor népelem adhatta. A Szörényi magyar szervezés már korábban megpróbálta ezeket jobban hasznosítani, s úgy látszik, eredménnyel, mert az adomány idejében már három kialakult kenézséget látunk az Oltón innen. Bár a román irodalom ezekben államkezdeteket keres, semmi okunk feltenni, hogy vezetőik eredetileg mások lettek volna, mint azok a társaik, akik később az ország határain belül, királyi várbirtokokon tűntek fel : telepítők, akik mint közvetítők a nép és a földesúr között, az új közösségek vezetői lettek. Ami keveset az oklevél elárul róluk, erre vall ; adót fizettek, s a lovagok ítélkeztek rajtuk, mint későbbi társaikon a várnagyok. Említettük, hogy valószínű feltevés szerint Ieno§ef-sti és Farca§ele községek neve két régi kenéz, János és Farkas nevét őrzi. Ez, ha igaz, arra vallana, hogy itt a szervezés egészen mélyre nyúlt s maguk a telepítők is magyarok voltak, mert a két név ebben a formában más népektől idegen. Az első telepek kicsinyek lehettek, de már jelentősebb alakulatok is kibontakoztak köztük. 1 Ld. az előző jegyzetet. 2 Egy évszázaddal később már megváltozik a helyzet, Lajos király 1373-ban a havaselvi só behozatalát tiltja: Hurmuzaki, 1/2. 213. 1. 19*