Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 278–313

A ROM.ÍN FEJLŐDÉS ALAPVETÉSE 305 A románság, amelynek elemi szervezetében délszláv hatás nyomait láttuk, a Dunától északra kerülve kétségkívül sokat tanult türk vezetőitől is. Ezek politikai erejük megsemmisülése után egyénenként hozzásimultak a románsághoz, de ugyanakkor megosztották vele a maguk kultúrájának értékeit. Ismert szervezőképességüknek egyáltalán nem meglepő jele, hogy az első román állam alapját egy türk vagy tatár vezető, Basaraba vetette meg. A türkök hanyatló elemei a mélyebb népi rétegekkel kerültek érintkezésbe ; jellemző, hogy az Andreanum-kori délerdélyi oláhok besenyőkkel éltek együtt a silva blacorum et bissenorumban. E türk elemek erősen hatottak a románság népi életformáira. Giurescu, mint említettük, az ősfoglalkozás fogalomkörében is talált türk szavakat, sőt a román alapszervezet, a cätun nevét is türknek tartja és megjegyzi, hogy a további kutatás még több hatást hozhat felszínre. Györffy az oláh jövendölők szokásaiban a türk sámánkultusz hagyatékát fedezte fel.1 Megállapítottuk, hogy a románság már többféle, igen mélyrenyúló hatáson ment keresztül, amikor a magyarsággal érintkezésbe került. Műveltségének alaprétege a Balkánhoz kapcsolta, egy újabb, de szintén jelentős elem pedig a keleti steppenépekhez. Ez utóbbi a későbbi vajdaságok felső társadalmi és gazdasági rendjének némely racionális vonásában, az erős centralizálásban, a hadviselés csalogató-portyázó technikájában, a vám és adószerkezet egy-két kifejezésében különös élességgel nyilvánul meg, a XIII. században azonban még kevés szerepe lehetett. Az első, mint láttuk, a társadalom magasabb szervezéséig nem jutott. A románság még kezdetleges életformák közt élt s távol mindattól, ami az európaias társadalomszerkezet lényegét adja. A finomabb osztódás alapfeltétele, az állandóság, a helyhezkötés hiányzott és semmi sem mutat arra, hogy a románság korábbi létformáiban valami gyökere lett volna. Ezen az európaias társadalomosztódás szempontjából elemien fontos lépésen a románságot magyar hatás segítette át. Ez adott tömörebb, állandóbb, magasabb kibontakozásra képes alapokat, részben azzal, hogy a határszervezetek hatáskörükbe vonták és vezetésük alatt megállapodottabb egységekbe fogták a vándorlók legkorábban megülepedő elemeit, részben ezek felbomlása után azzal, hogy az erővonalat megszálló magyar csoportok életformáikkal továbbra is magukhoz szívták amazokat, s mintegy bázist szolgáltattak a román élet megszilárdulására. 1 V. ö. Ethnographia 1935, 96. 1. Giurescut idéztük : 1st. Rom. I. 284. 1. Századok 1940, VII—VIII. 20