Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 278–313

291) ELEKES LAJOS szintén szabadok voltak, hiszen állítólag az Asan-dinasztia alapítói is közülük kerültek ki. Viszont Szerbiában szolga­elem volt a vlach, a fejedelmek úgy adományozgatták, mint a román vajdák a cigányokat.1 Előző fejtegetéseinkből kiderült, hogy a vándorló román­ság vezetőrétege nagyrészt idegenekből alakult ki, előbb dél­szlávokból, majd türkökből, vagyis azokból a népelemekből, amelyek az érintett területek urai voltak. A magyar foglalású területeken természetesen magyarok is kerültek közéjük. Moldvában a vajdák körül sok magyar nevű előkelőt látunk, DomoncuSokat, Miclou^okat stb. De nemcsak az udvarban, hanem a nép vezetői, a román földek birtokosai közt is talá­lunk magyarokat, így a Sturdza-ősök rokonságában egy Farkast, másutt egy Veari§ Stanislavot, egy Tamaçt stb.2 Ennek az idegen vezetőségnek nyomozására, sajnos, más alapunk alig van, mint a névanyag. Azonban előző fejtege­téseink után talán nem látszik helytelennek, ha ennek is nagyobb jelentőséget merünk tulajdonítani, mint általában tennők. Az előkelők neve a középkori oklevelekben nagyrészt idegen, s olykor viselőjének származását is elárulja. Giurescu ilyen alapon kísérletezve egész tömegét sorolta fel az idegen uraknak, különösen a vajdaság alapításához közeleső időből.3 Eredményei némi helyesbítésre szorulnak, másrészt azonban, különösen türk és magyar irányban, jelentősen bővíthetők. A nevek legnagyobb része meghatározhatatlan népiséget takar, mert több érdekelt nép használta. Azonban a fentiek alapján könnyelműség nélkül feltehetjük, hogy az ilyen meg­határozhatatlannak látszó nevek többsége is idegen szárma­zású egyént rejtett. Nem állítjuk, hogy a vezetőségbe ősi román elemek nem kerültek be, hiszen szervezett elnyomásról nem lehet szó. A középkori urak közt olyanokat is ismerünk, akik román ragadványnevet viselnek : Limbádulce, Jumátate, ezek azonban ritkák. Kétségtelen, hogy az idegenek elromá­nosodása is korán megindult, azt azonban nem hisszük, hogy — mint a kunokkal kapcsolatban feltették — már a XIII. században befejeződött volna. Láttuk, hogy a vezetőség még az újkor elején is megkülönböztette magát a románságtól, a felszívódás folyamata tehát még ekkor sem lehetett teljes. 1 Bogdán i. m. Anal. Acad. Rom. M. S. I. ser. II. torn. XXVI. 15. 1. 2 R. Rosetti : Despre originea si transformärile elasei stâpâni­toare din Moldova. Analele Academiei Románé Mem. §ect. 1st. ser. II. torn. XXIX. 1906, 163. 1. 15. jz. A nevek megmutatják a magyar «•lem románosodását : Farkas unokáját már Ionnak hívják. 3 Noi contributiuni la studiul marilor dregätori in secolele XIV. XV. 62. s köv. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom