Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 278–313

A ROM.ÍN FEJLŐDÉS ALAPVETÉSE 293 Különösen az Ölttől keletre fekvő vidékre áll ez a megállapítás. Itt türk helynevek tömege figyelmeztet arra, hogy a magyar térfoglalás sem olyan korai, sem olyan zavartalan nem lehetett, mint Olteniáhan. Azonban legkésőbben azzal a szervezéssel párhuzamosan, amelynek XIII. századi nyomait Loystha és Câmpidung esetében láttuk, valami népi foglalás is történt : Makkai az Olt és a-Ialomi^a közén magyar eredetű helyneveket talált.1 A magyar elem azonban ritkás lehetett, s minthogy az önálló román vajdaság szervezése éppen ezekről a területekről indult ki, érthető, hogy korán felszívódott. Nyomain gazdasági szervezés bontakozott ki, s ez tartósabbnak bizonyult. A már említett poenarii vártól nem messze épült Argeç városa, amelynek neve ugyan türk ősöket sejtet, polgársága viszont épúgy erdélyies kiváltságokkal élt, mint kissé keletebbre Hosszúmező népe.2 Távolabb keletre, a Prahova és a Bodza folyók közén fontos területre érünk ; északi felén, a hegyek lábánál kitűnő katonai megfigyelőhely kínálkozott. Innen lehetett, szemmel tartani mindazokat a népeket, amelyek keletről, a foc^anii kapu felől előretörtek, hogy Erdély vagy a Balkán felé kanyarodjanak. Ez a terület sokáig vitás volt a két vajdaság között, eleinte pedig, úgy látszik, nem tartozott egyikükhöz sem, hanem közvetlenül magyar fensőbbség alá. I. Lajos király, amikor 1358-ban megengedte a brassai kereskedőknek, hogy „inter Bozam et Prahom" szabadon járjanak áruikkal, úgy intézkedett, mintha ennek a vidéknek nem volna más ura, holott a havaselvi vajdaság — s csírájában a moldvai is — már megvolt. A terület később a vajdaságban is bizonyos különállást mutat, s mint megye, Secuieni néven 1845-ig fennállt. Helynevei Giurescu szeiint erdélyi telepítés nyomait viselik, Iorga pedig megyenevéből arra következtet, hogy „a Székelyföld havaselvi meghosszabbítása volt". Mindenesetre valószínű az, hogy Secuieni vidéke a vajdaságok kialakulása előtt a magyar határszerkezethez tartozott. Giurescu feltételesen a németlovagok terjeszkedésével kapcsolta össze, s nézete nem egészen valószínűtlen. W. Horwath errefelé, a Tatárhágó közelében keresi — alighanem joggal — a lovagok híres Cruceburgját. Könnyű volna ezt összekötnünk azzal a másik adattal, hogy az erdélyi püspök 1213-ban a lovagok földjének — ami tudvalevőleg nemcsak a Barcaságot, hanem Havaselv ének egy részét is jelenti — tizedjogáról intézkedve 1 I. m. 20. 1. 2 Draghiceanu : Curtea domn. de Arges, 28. 1. Argeç й. XVI. században az ottani kolostor kezére szállt. A városbíró ekkor veszti el ítélkezési jogát a polgárok felett.