Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 278–313

291) ELEKES LAJOS számolt azzal a lehetőséggel, hogy székelyek és magyarok költöznek oda. Mindenesetre valószínű, hogy Secuieni magyar szervezése a kúnok elleni védekezéssel függ össze. A XIV. században, amikor az erdélyi városok kereskedelme fellendült, a buzáui karavánutat biztosította, amely a hegyek alján, a terület határán kanyargott Brassô-Câmpulung-Târgoviçte felől Bráila irányába. Ennek egyik ágáról intézkedett Lajos király említett oklevelében. A fővonal nyugati része már ekkor is a vajdaság területén futott és talán erről intézkedett I. Vladisla v vajda, 1368-ban megerősítvén Brassó kereskedelmi jogait, amelyeket országában „ab antiquo" bírt. Erdélyi kereskedőelemek kiáramlása hozta létre a hegyek lábánál Buzáu fontos gazdasági gócpontját, amelyet alaprajza után XIV. századi német telepnek tartanak, bár kétségtelen, hogy volt valami korábbi magva is. — A magyarság itt nem elsőnek vert tanyát és nem jutott népileg vezető szerephez. A főbb földrajzi nevek idegenek, a vidéket átszelő folyócskáé : Teleajen türk, a helynevek többsége pedig szláv. A magyar elemre vallók közt leggyakoribb az Ungureni forma, ami arra mutat, hogy itt a magyarság más népek gyűrűjében, viszonylag későn foglalt helyet. Csupán a megye északi részében fekvő Cliiojd (Kövesd) községek elsőbbsége látszik valószínűnek. Ezek a Tatárhágó felé vezető utat védik, s alighanem a kúnkori szervezéssel kapcsolatosak. Birtokosaikról már 1418-ban, vajdasági viszonyok szerint igen korán, oklevél emlékezik meg. A román irodalom azt állítja, hogy Secuieni magyarsága az újkorban is bővült (erre vall pl. a Calvini falunév), s így források híján nem tudjuk meghatározni, hogy mennyi belőle a régi, s ez mennyire őrizte meg egyéniségét. Mindenesetre tény, hogy még a legújabbkori iratok is említenek itt olyan embereket, akiknek ragadványnevét csak magyar környezet adhatta, így 1736-bán egy Radu läcätufjult.1 1 Lajos király oklevelét ld. Hurmuzaki : Documente privitoare la istoria Românilor, 1/2. 58. 1. — Iorga : Documente de pe Valea Teleajenului, Välenii-de-Munte 1925, II.(läcätu§ul uo. 3.1.). -— Giurescu, Revista Istoricä Romána IV. 284—285. 1. (a kövesdi birtokosok oklevele uo.). Az általa erdélyinek minősített helyneveket térképen tünteti fel : Ist. Rom. II/l. 367. 1. — Megjegyezzük, hogy a román írók erőltetett nézete szerint az Ungureni helynevek arra vallanak, hogy ide magyarországi románok telepedtek ; nem tudjuk elképzelni, hogy ezt miből következtetik. — Horwath : Die Kreuzburg und der Bozauer Pass. Die Dörfer des Burzenlandes (szerk. E. Jekelius), Kronstadt 1929, 47. s köv. 1., v. ö. Südostdeutsche Forschungen 1938, 399. 1. — Vilmos püspök 1213-i oklevelében (Teutsch—Firnhaber : Urkundenbuch zur Geschichte Siebenbürgens. Fontes rerum Austriacarum II. Abt. XV. Bd. 12. 1.) engedményeket tesz a lovagoknak a tizedszedésben, kivéve azt az esetet, ha földjükre székelyek vagy